You make me strong /Selana,Harry/

https://www.youtube.com/watch?v=0yH65HxIIYE 

A szerelmet nem lehet kérni ezt csak megkapjuk mint egy betegséget amiből nem lehet kigyógyulni.
Gyakran szeretünk bele olyanba akire sosem gondoltunk volna ,valakibe aki  mindig ott volt mellettünk.
Néha fel sem fogjuk és nem akarjuk elfogadni .
De mindegy mi mit akarunk ha a szívünk tudja mi is az amire szűkségünk van igazán.
Így történt ez Harryvel és Nadiaval is, hiszen a szerelem elöl senki sem menekülhet , még akkor sem ha elrepül egy másik vásósba vagy akár országba , de a szíve ott marad annál akit megillet.
Mehetsz te bárhova ha a szíved nem megy veled ,te sem vagy az aki .
Nidia régi álma volt látni Londont ,esélyt kapott rá miért halasztotta volna el ?.
A Gyermekkora amit elvettek tőle késztette arra ,hogy keresse meg az apját Londonban .
Nadia egész életében arra várt ,hogy elmondhassa neki mennyire gyűlöli őt .
10 éves lehetett amikor nevelő szülőkhöz került eleinte nem jött ki az új testvérével Harryvel ,de ez évek múlva rengeteget változott .
-Harry eljössz velem Londonba ?.-kérdezte Nadia a bátyát telefonon keresztül, miközben mindössze egy ajtó választotta el őket és pár lépés.
-Meny egyedül Londonba ,nincs kedven a hülyeségeidhez .-jelentette ki Harry álmos hangon ezeket a bántó szavakat .Nadia nem tudta ,hogy Harry nem vette komolyan és azt hitte ez is csak a szokásos hülyeség .Nem is gondolta ,hogy Nadianak ez mennyire fájt ,aki csak kinyomta a telefont felpattant ,felkapta a jegyeket és minden szó és bőröndök nélkül csapta be maga után az ajtót .Felszállt az első buszra és a reptérre sietett ,a gépig még volt 1 órája ez az idő pont elég volt arra ,hogy a wc-ben kisírja az érzelmeit .
Az emberek gyakran bele sem gondolnak pár szó mekkora fájdalmat okoz egy embernek .
Fel sem fogják ,hogy amit mondanak valakinek mennyit jelent .
Bemondták ,hogy a Londonba tartó járat hamarosan indul így ő is elindult .
Végre elmehetett az álmai után ,megkeresni az apját és a szemébe mondani mit érez .
Út közben rengeteget gondolt Harryre és arra mennyire megbántotta egyetlen egy mondattal .
Minél messzebbre ért a szíve annál jobban megrepedt a tudattól ,hogy Harry nincs ott vele és egyre távolabb kerül .Csak nézett ki az ablakon , bámulta a felhőket és a nagy kékséget ,de még a semmiben is csak Harry arca lebegett ,ha lehunyta a szemeit a könnyei kihulltak .Az út végére a szeme teljesen kiszáradt pedig tudott volna sírni még egy tengert is  ..Írt egy üzenetet a szüleinek  ,hogy a születésnapi jegyeket felhasználva elment az álmai után .
Hiányzott már valaki annyira ,hogy azt hitted feladod ?
Nadia is így érzett egy hetes keresés után sem találta meg az apját .
-Mit is gondoltam London túl nagy .-jelentette ki magában .Harry nem hívta fel bocsánatot sem kért tőle ami még jobban csak gyengévé tette Nadiat .
Nadi rendbe szedte magát Szerda reggel volt .
-Szia Nadi .-hallotta meg Harry hangját és nem sokkal később meg is látta őt ,a konyhából jött ki kezében egy csokor rozsával .
-Mit keresel itt ?.-kérdezte Nadi könnyel teli szemekkel.A fájdalom és boldogság amit akkor érzet egyszerűen darabokra tépte az amúgy is meggyötört lelkét.
-Téged.-ment egyre közelebb Harry ,bátortalanul de mégis elszántan .
Tudta ,hogy nagyon megbántotta húgát amit nem lesz könnyű elfelejtenie .
-Nem hittél benne, azt hitted hülyéskedek ..-akadt ki Nadi.
-Sosem hittél benne ,hogy egyszer itt leszek .
-Szeretlek Nadi .-hajtotta le fejét Harry majd erősen magához ölelte a zokogó húgát . Rájött ,hogy Nadia hiány teljesen tönkreteszi őt.Ezért ment el utána és azért ,hogy mindent bevalljon neki .Együtt nőttek fel szinte olyanok mint a testvérek .Hogy is mondhatná el neki ,hogy beleszeretett ? Harry nagy döntés előtt áll ..a szívére vagy az eszére hallgasson ?
-Nadi...-kezdett bele a fiu félénken .
-Mi az Harry ?.-kérdezte Nadi miközben letörölte a könnyeit .
-Keressük meg az apádat .-mosolyodott el Harry miközben valami olyat mondott amit nem akart .Elakarta mondani ,hogy szereti őt ,hogy ő sosem testvéreként tekintett rá ...de tudta ,hogy ezt nem lehet az ő kicsit Nadiaja erre még nem állt készen .
Rengeteg helyet megnéztek ,az apja régi munkahelyével kezdve ahol nem tudtak róla semmit .

Rengeteget autóztak és az egész várost bejárták egyetlen egy régi fényképpel a kezükben ami Bobbyt ábrázolta ahogy Nadiat ölelgeti ,de semmire sem jutottak.
-Elegem van ! -jelentette ki Nadia könnyel teli szemekkel .
-Nem adhatod fel .-mondta Harry az útra koncentrálva .
Nadia csak bólintót egyet ,de belül már rég feladta talán már csak az az egy dolog éltette benne a reményt ,hogy itt van neki Harry.
-Mennyünk el ebédelni valahova .-hozta fel az ötletet Harry.
-nem tudod anyuék miért nem akarják ,hogy megtaláljam aput ?.-kérdezte Nadi zokogva édes hangon .
Harry és Nadia sem értették soha ,hogy szüleik miért ellenzik annyira ,hogy megtudják az igazat .
Harry csak nemlegesen bólogatott és már útban is voltak egy étteremhez .
A asztal négy személyes volt ,és minden fehérben aranyban és feketében pompázott .
Nadia levágta a képet az asztalra mire a pincérnő felfigyelt .
-Ő itt Bobby ..istenem milyen rég láttam már .-mondta kicsit szomorkás hangon
Harry és Nadi szeme felcsillant .
-Ismeri az apámat ?.-kérdezte Nadi boldogan .
-Persze Bobby Styles .-mosolyodott el a kedves nő .
Nadi nem értett semmit Harry pedig össze szedte minden gondolatát és a szíve összeszorult ...ha az ő apja is Styes és Naida apja is ..akkor ők rokonok .Harry felpattant és megragadta Nadi kezét ,kiszaladtak és beültek az autóba .
-Miért jöttünk el .?Meg sem tudtam kérdezni hol lakik az apám .!-üvöltött Nadia , szemében a harag szikrákat szórt a göndör felé aki csak könnyes szemén keresztül próbált nem neki menni senkinek és semminek .
Harry egész úton némán bámult előre míg azt hallgatta ,hogy élete szerelme mennyi mindent vág a fejéhez .
Amikor beértek a házba a szitkozódás még mindig nem maradta abba ,Harry leült a kanapéra próbálta törölgetni könnyeit de azok csak egyre jobban jöttek és jöttek .
-Utállak! -üvöltötte Nadia ,pedig egyáltalán nem így érzett .
Harryben akkor ott minden elszakadt ,szíve szilánkokra tört ami a lelkét sebezte meg ezerszer .
Agya pörögni kezdett és elege lett ...
.-Szerelmes vagyok beléd Nadia .-nézett fel rá és elszalad meg sem várva húga reakcióját .
Minden olyan lehetetlennek tűnt számunkra ,mindketten megtörtek .
Egyikük sem tudta ,hogyan tovább .
Harry úgy döntött ,hogy a kanapét válasz alvó helynek hajnalban arra ébredt ,hogy ismerős karok ölelik át.
Felnézet álmosan pislogott párat és Nadi csodálatos szemeit látta meg a sötétségben amik csodálatosan ragyogtak talán csak a könnyek miatt .
-Sajnálom.-nyögte ki Harry rekedt halk hangon .
-Én is szeretlek Harry -mosolyodott el Nadia és megcsókolta Harryt .Érezték egymás sós könnyeit és remegő érintéseiket .
Nem számított nekik mi lesz később az sem ,hogy mi volt régen az volt a fontos ami most van .
Nem ők döntötték el kibe szeretnek bele sőt azt sem,hogy  mikor .Nem volt választásuk a szerelem jött lerombolt falakat és ujjakat épített .
Szíveket tört össze és ragasztott meg , lelkeket mentett meg egyetlen szóval "szeretlek".
Minden érintés  égette testüket a bűntudat kevergett a levegőben és a  nyögésekkel együtt zengték be a kis nappalit.
Minden olyan tökéletes volt , olyan mintha mindig is erre vágytak volna .
Harry szeme előtt lebegett az szülei szomorú ,csalódott  tekintete a szíve minden egyes érintéskor kihagyott egy ütemet és ugy érezte elfogy a levegő ...megfullad .Nadia szemébe nézett ahol csak könnyeket látott ami elfedte húga szemének ragyogását .
-Nadi lehet ,hogy mi tényleg rokonok vagyunk .!-hajtotta le fejét Harry miközben két kezével tartotta magát Nadia felett .
-Attól én még szeretlek .-mosolyodott el Nadi és a könnyek kihulltak szeméből ,Harry letörölte őket és talán örökre .
Harry tovább kényeztette Nadi testét és próbálta ménnél tökéletesebbé tenni az első éjszakájukat .
Egészen másnap délutánig nem hozták fel azt a tényt ,hogy ők rokonok .játszadoztak ,főztek ,verekedtek ,párna csatáztak ...Éppen leültek egy filmet nézni  amikor megszólalt a csengő
-Majd nyitom .-mondta Nadi ,Harry kezébe nyomta a Chipset és elindult az ajtó felé .
Kinyitotta és ami ott fogadta teljesen ledöbbentette a szíve egyre gyorsabban dobogott és nem akart semmi mást csak azt ,hogy a szüleik és a vér szerinti apja eltűnjön az ajtóból .
-Szia kicsim .-köszönt Bobby Nadianak .
-Nem vagy az apám ne nevezz a kicsidnek .Évekig az ajtónak háttal hallgattam ,hogy bánsz anyuval aki bele halt abba aki vagy ...Soha ne merj a kicsidnek nevezni .-üvöltött Nadia teljesen kikelve magából ,de ekkor megjelent mögötte Harry aki védő karrokkal ölelte át hátulról .
-Miért nem mondtátok el ,hogy unokatesók vagyunk ?.-kérdezte Harry miközben nyomott egy puszit szerelme arcára .
-Évekig azt hittem ,hogy a mostoha tesóm és semmi rokonság nincs köztünk .-folytatta Nadia .
A szüleik nem tudták mi van köztük ,azt hitték olyan könnyű lesz ezt megoldani ...csak az volt a baj ezen nincs mit megoldani ezt nem lehet helyrehozni a szerelmet nem lehet és nem is kell megjavítani .
Nem számít ki az akit szeretsz csak azt ,hogy teljes szívedből és őszintén tedd .
Harry és Nadia teljes szívükből szerették egymást már évek óta ,csak maguknak sem vallották be  ,nem tudták mi ez az érzés .
-mindent megoldunk és megbeszélünk .-jött bejeb Anna és Nadia vállára helyezte kezeit nyugtatás ként .

-Ezen nincs mit megbeszélni ,ezt már nem lehet megoldani .-mondta Harry hangjában komolysággal és megcsókolta Nadiat .Abban a pillanatban mintha mindenkinek a szíve megállt volna ,mintha az idő sem menne és minden maradna egy helyben .
Ez volt az a pillanat amire szűkség volt ahhoz ,hogy mindenki megértsen mindent .Megértség hol rontottak el mindent .Ha Harry szülei elmondták volna még időben ,hogy mi történt akkor talán nem szeretnek egymásba annak a tudatában ,hogy unokatestvérek .Mosolyogva szakították meg a csókot várva a reakciókat ami Annan-al könnyek Matt-nél mosoly és Bobbynál megvetés volt ...de saját maga iránt .Az életben vannak félreértések nem igaz ?Érezhetünk és szerethetünk valakit annak ellenére ,hogy nem az akinek addig hittük .Hiszen mi is csak apró emberek vagyunk a nagy semmi közepén ,szabadon de mégis bazárba a saját kis kalitkánkba arra várva ,hogy valaki kiszabadítson minket és elszálljon velünk ,hogy ne legyünk egyedül ...
 A szerelmet nem lehet megállítani még akkor sem ha távolságot állítanak fel neki mert akkor átrepüli.
Az életünk tele van hibákkal és a mi döntésünk ,hogy helyre hozzuk-e őket vagy kihozzuk belőle a legjobbat és éljük ugy ahogy mi akarjuk azzal akivel akarjuk.