my story

Minden egyes porcikámmal probáltam megfelelni minden ember számára .
Bármi probáltam lenni az sosem sikerült...Mindig az voltam amit elvártak .
Csak egy ember vagyok aki saját maga elől menekül .
De hova is mehetnék innen nincs kiút ,túl magas falakat építettem magam köré .
Az életem olyan volt nélkülük mint egy  rubik kocka  amit évekig próbálsz kirakni de teljesen feleslegesen .
Játszadozni kezdtem az életemmel ha már mindenki más játszik vele ..pont én miért ne tegyem ?
A penge olyan volt nekem mint másnak az étel .
A gyógyszerek mint a kis cukorkák .
Álmatlan éjszakák nekem már megszokottá váltak .
Sírógörcsök....ugyan már nekem az olyan volt mint másnak lélegezni .
Elfelejtettem beszélni másokkal ,nem bíztam meg senkiben nem engedtem közel magamhoz senkit .
A nyarat a szobámba zárkózva töltöttem ,hogy ne kelljen látnom a szüleim semmit mondó arcát .
Hallgattam az értelmetlen veszekedést ...de már megszoktam ...
Egyik este csak ugy elkezdtem sírni nem bírtam aludni emlékképp gyötörtek  ,ahogy mindenféle érzelem nélkül pofon vág vagy ok nélkül kiabál .
Bezárva éreztem magam nem csak a házba nem csak a szobámba hanem az egész életemben ...
Rabnak éreztem magam a saját  életemben ..
Nekem senki sem mondta ,hogy szép vagyok ...
ezért sosem éreztem magam annak .
De jött az One Direction ...nem szerettem őket .
De én sosem utáltam senkit ok nélkül ezért okokat kezdtem keresni egyetlen egyet sem találtam
,megszerettem őket .
Ők elmondták ,hogy szép vagyok ,okos és fontos vagyok nekik .
A rekorddöntések miatt lettek álmatlan éjszakáim és nem a sírás és rémálmok miatt amik még ma is gyötörnek.
Sírógörcseim is megmaradtak az új Klippek és nem apám szavai és ökle  miatt .
Directioner lettem ..boldog és végre tartoztam valahova .
De ezt csak bemeséltem magamnak ,semmi sem volt tökéletes ..soha sem lesz az

Van egy részem ,amit már sosem szerezhetek vissza ...

Sosem leszek már a régi.....

Senki sem tudja milyen voltam ....senki sem ismert már én sem emlékszem

Boldog voltam ??

Sokat nevettem ??

Játszottam az oviban ??

Voltak álmaim ?....

Akkor is féltem haza menni ??

Szerintem csak egy kislány voltam az ablakban akinek könny folyt végig az arcán .Elveszett voltam aki csak próbált igaz barátokat találni ...voltak álmaim az ,hogy elmegyek ...el innen messzire nem menekülni akartam ,csak elfutni az életem elől amit nekem adtak pedig nem kértem ....

Valami ilyesmi lehettem ...sosem voltam boldog csak vidám a vidámság egy múló állapot  pont mint az eső ...kitombolja magát ..majd felszárad és nyom nélkül eltűnik .

Csak akarok valakit akinek a szíve törött darabkája pont illik az enyémhez ..
És együtt ázhatunk az esőben az One direction koncertre várva évek múlva amikor már minden a múlt lesz és az igazi Directioner ott áll és eléri az álmait ....azt ami eddig életben tartotta ...

Ott akarok állni ,látni őket a dalaikat velük együtt énekelni hamis hangon a könnyeimmel küzdve .
Látni akarom azoknak az arcát akik nem hittek bennem ...
és azoknak is akik azt mondták Larry nem igaz és hülye vagyok ....
Amikor Louis elveszi feleségül Eleanort én akkor is Larry Shipper maradok mert az voltam az elejétől kezdve és az maradok amíg directioner leszek ....egész életemben .
A szeretteim darabokra törtek ...megöltek ,megölték azt aki  voltam olyanná tettek amilyennek ők akartak látni  és jőt 5 fiu aki életre keltett olyanná tett aki ma vagyok .! Olyanná aki tud szeretni  ...