Infinity 2.rész(Larry,Ziall, Ziam) Leszel a párom?+16

Sziasztok! :3 

Itt a második rész, a harmadik lesz az utolsó és tervezek írni egyet, Molly szerelemre találásáról és a közös nyarukról. Remélem senkit sem fog zavarni ez a Liam, Niall és Zayn hármas helyzet :3 

Jó olvasást <3 és várom a véleményeket.

ui: elnézést a helyesírási hibákért 

Harry lakásában rengeteg üres, berendezett szóba állt, amit soha senki sem használt, de ők mégis egy szobában töltötték az éjszakát, megkeresték azt amelyikben a legnagyobb az ágy és mind a hatan elférnek, Molly került középre, hogy le ne essen, a szélén Harry feküdt, mellette Louissal, Molly másik oldalán pedig Liam, mellette Zayn, előtte pedig a falba nyomba Niall, de neki úgy tökéletesen kényelmes volt, hisz Zayn átkarolta, akit Liam karolt. Harry Louis hátába fúrta a fejét, a fiú pedig Molly hasán pihentette álmos fejét. Reggel Niall kivételével mindenki fáradtan ébredt meg, Molly és Louis készítettek reggelit és már mentek is az iskolába. A négy fiú azóta amióta Molly-t és Louis-t a köreikben tudhatták egyszer sem késtek el.
A bál egyre közelebb került, sőt annyira közel volt, hogy az időpont holnap estére esett.
A lányok már rávették magukat, ha a fiuk nem hívták el őket majd lépnek ők.
-Szia, Harry !-egy lány bátorkodott odamenni az asztalhoz és elhívni Harry-t, de nem járt sikerrel, mindenki azt találgatta vajon kivel mennek majd.
-Szia Liam..-egy barna hajú, sötét bőrű lány lépett a fiú asztalához-Van már párod a bálra?-kérdezte határozottan, a lány ruhája ízléstelenül sokat mutatott.
-Igen, öt is- felelt a fiú hatalmas mosollyal.-hatan megyünk, együtt.-tette hozzá.
-megfosztatok minket a jótól- mosolygott a lány és azzal ott is hagyta Liam-et, akinek az ölében éppen Niall fetrengett, amennyire fitt volt, reggel olyan fáradt lett mire beértek az első órára.
Mr Cowell, élettel teli lendülettel suhant be az osztály elé, kevés matematika tanár volt ennyire vidám és közvetlen, talán ő az egyetlen.
-  A mi osztályunk táncolja a nyitó táncot!-jelentette ki vidáman.-Mai órán választunk párt.
-Lányok erre az oldalra-mutatott balra-Fiuk arra-mutatott a terem jobb oldalára.
Harry átlökte Louis a lányok oldalára, míg Liam Zayn és Niall beálltak középre.
-Értem..-mondta a férfi, pedig nem igazán értette a felállást.
A lányok oldalán nagy volt a tolongás az öt fiúért.
-Louis, maga lesz Emma párja
-Louis az enyém!-jelentette ki Harry, majd átsétált a terem másik felébe megragadta a fiú csuklóját, beállt középre, Louis szó nélkül tűrte, még egy apró mosoly is megjelent az arcán.
-Leszel a párom?-fordult Zayn Liam felé, aki lelkesen bólintott egyet.
-Leszel a párom?-fordult Zayn most Niall felé, aki megszeppenve igent mondott.
-Leszel a párom, Molly?-kérdezte Niall a lányt, aki szintén igent bólintott.
-Kikészülök- kapott fejéhez a tanárúr, elosztotta a többi diákot, akiknek még nem volt párja, és büszkén szemlélte őket.
A tanárok nem számíthattak a mai napfolyamán, hatalmas odafigyelésre az órákon, a diákok túlzottan izgultak a bál miatt, a lányok alig várták, hogy magukon tudják a csodás ruháikat, hogy hercegnővé válhassanak egy éjszakára.
-Holnap megyünk a bálba, tőlünk?-kérdezte Harry-ihatnánk előtte-mosolyodott el.
Persze mindenki beleegyezett az ötletbe, talán még ők is izgatottan várták az estét.
Harry titkon, de annyira titkon, hogy még maga előtt sem vallotta be, vágyott arra, hogy Louis-al töltse az estét, mindenféle értelemben.
Az órák közötti szünetben kiültek az udvarban ácsorgó fa alá, Niall Zayn ölébe tette a fejét, örült, hogy közel tudhatja magához, még akkor is ha Zayn feje Liam vállán pihent.
Liam egy kedves mozdulattal megsimította Niall haját  a fiú elvörösödött, Zayn pedig felnevetett.
Elragadónak találta a fiú tiszta, esetlenségét, néha sőt, elég gyakran elveszett  a szőke fiú, eget megszégyenítően kék szemében. Liam tisztában volt azzal, hogy Niall külseje vonzó Zayn számára, de sosem firtatta a dolgot, csak elmosolyodott ha látta, hogy néz a szőke esetlen fúra, köztük már nem volt olyan, hogy bizalmatlanság, nem voltak határok vagy korlátok.
Szerették egymást, feltétel nélkül.
Zaynt, szíve és minden mása a két fiúhoz húzta, de képtelen lett volna az ártatlan fiú elé állni és elmondani ezt neki, elmondani a titkos vágyait és álomképeit hármukról.
Nem csak a vonzalomról volt szó, képes lett volna leélni velük az egész életét.
A tanítás után, átmentek Harry-hez, útközben elkapta őket az eső de ők még a szakadó esőben is vígan táncikáltak egymásba karolva, ha valaki rájuk nézet azt gondolhatta, hogy testvérek, pedig nem ez minden ilyesfajta földi érzelmen és kötödésen túltett, megmagyarázhatatlan.
A házba érve egyből ledobták a ruháikat, Harry kerülte Louis testét, nem akart megint olyan helyzetbe kerülni, mert tudta most nem ússza meg a magyarázatot. Harry felrohant a lépcsőn hozott le a fiuknak ruhát, Molly-nak is keresett az anyja szekrényében, valami drága cuccot, amit úgysem hord senki.
Felöltöztek, most együtt készítettek ebédet, a konyha elég szűkössé vált, Moly és Louis nagyon örült a segítségnek még akkor is ha Niall csak az edények tisztára nyalásában segédkezett.
-Isteni lett ez a palacsinta!-jelentette ki Harry az asztalnál ülve, mindig megadták a módját a közös étkezéseknek, ez egy olyan dolog volt amit a megszokás vezérelt, attól a naptól kezdve, hogy először ettek együtt.
-Valóban-értett egyet Louis mosolyogva. Harry a mosoly láttán kissé legyengülten majdnem lefolyt a székről, de próbálta egyben tartani magát.
Louis úgy érezte most itt az ideje annak, hogy ő játszadozzon egy kicsit, a göndör hajú barátja combjára csúsztatta a kezét és erősen bele is markolt, Harry mocorogni kezdett, de nem mondott semmit, próbált a palacsintára koncentrálni. A többiek mind tudták mit csinál Louis, és titkon elmosolyodtak, de úgy, hogy Harry ne vegye észre.

Liam, Harry és Louis elkísérték Molly-t ruhát venni, Zayn Niall-el, Harry házában maradt, mert a fiúnak eléggé fájt a hasa.
-Zayn-nyöszörgött a fiú a kanapén összekuporodva. -megfogok halni!-kiáltotta.
Zayn csak nevetett rajta, majd leült mellé és simogatni kezdte a fiú kockás hasát, ami még napi három csomag chips mellet is vonzó volt.
-Már jobb ?-kérdezte.
-Nem.-motyogta Niall.
-Mitől lenne jobb?-Zayn szavai lágyan hatottak, hátsószándékra utaltak és ezt még az ártatlan Niall is értette.
A szőkeség szemei kikerekedtek, arca pedig elvörösödött, amikor Zayn levette róla a kék pólóját és lágy csókokkal borította be Niall hasát. A fiú azzal nyugtatta magát, hogy ez csak egy baráti gesztus, hisz az ő barátságukba elég sok minden belefér, de a testének ennek ellenére sem tudott parancsolni, halkan felnyögött, hiába akarta bent tartani, Zayn puha nyelve végig siklott a fiú derekán a nadrágja mentén.
-Már jobb-nyögte ki, arcát tenyerébe temette, mert azt érezte, hogy lefog égni a helyéről.
-Niall..-mondta Zayn halkan és bátran kigombolta a fiú farmernadrágját, majd lehámozta róla, azt gondolta Niall több ellenvetést fog mutatni, de szavakhoz sem jutott és egész teste elzsibbadt, Zayn érintésétől.
-De Liam..-Niallnek bűntudata volt, ami nem is csoda, hisz a drága Liam halálosan odavan Zayn-ért, de amennyire oda van érte épp annyira fogadja el azt, hogy szerelme szíve nem csak az övé.
Bármilyen fura is lehet ez bárki számára, számukra nem volt az, nem volt dolog amit ne csináltak volna együtt, nem volt olyan amit ne tudtak volna a másikról, folyton kiálltak egymásért és csak ők hárman voltak egymásnak, amíg Harry az osztályukba nem került.
Harry egy éven át magántanuló volt, lelki gondok miatt, de a szülei úgy gondolták, hogy itt az ideje iskolába menni, emberek közé, akkor ismerte meg Liam-et majd Zayn-t és Niall-t. Liam volt az első aki odamert menni hozzá, hiszen mindenki jól tudta, hogy Harry miért volt pszichiátrián, hogy elvesztette az öntudatát és megakarta ölni magát. Mindenki kerülte, ő is került másokat, de Liam nem adta fel, kicsalt egy mosolyt a fiúból, majd mindennap  iskola után  négyen elmentek sörözni, mivel Harry mindig egyedül volt és az csak ártott neki így a fiuk nála töltöttek minden délutánt, voltak Harry-nek rosszabb napjai, akkor mellette maradtak és nála töltötték az estét. A göndör egyszer kórházba került, Niall bent maradt vele egész este, Liam és Zayn vigyáztak a házra, akkor mondta el Liam-nek Zayn az érzéseit iránta és Niall iránt. Megkérte Liam-et, hogy ne vegye komolyan a szavait, nem akar következményeket, de Liam csak kinevette és megcsókolta, féltek, hogy a barátságuk tönkremehet, de nem így lett.
Zayn felkapta Niallt és Harry szobájába vitte, a fiú még mindig némán hallgatott.
****
-Biztosak vagytok benne, hogy jól fog állni a ruha?-kérdezte Molly a fiukat amikor beléptek a házba.
-Igen, a többieknek is látnia kell!-jelentette ki Louis lelkesen.
-Gyönyörű vagy benne!-tette hozzá Liam.
Molly, valóban gyönyörű volt a báli ruhába amit Harry választott, a ruha épp hogy a földig ért, kék színe pedig kiemelte a lány zöld szemeit.
-De hol vannak?-nézett körbe a lány.
Niall kócosan és kicsit sántítva jelent meg a lépcső tetején -Sziasztok-intett barátainak.-Zayn elment fürdeni-mosolygott, lerohant és magához ölelte barátait.
Ella a kanapéhoz rohant, előrántotta a hatalmas ruhát és lengetni kezdte a fiuk előtt.
-Vedd fel!-jelentette ki Niall, Zayn is megjelent a lépcsőn és lerohant, ámuldozva állt a ruha előtt.
-Ez csodás-kapott fejéhez, majd a ruhához.
Ella levetkőzött és felvette a hatalmas ruhát, amiben teste szinte elveszett a fiuk nem tudták elégszer elmondani, hogy mennyire gyönyörű a lány hihetetlenül boldog volt ahogy végignézett barátai örömteli, büszke tekintetén, boldogsággal töltötte el, hogy egy ilyen barátság részese lehet, hisz nem mindenki tapasztalhat meg ilyesfajta, közvetlen köteléket ami őket láncolta egymáshoz, mint egy farkas falka, védik és sosem engedik el a másikat.
Molly, nem félt a jövőtől, tudta, hogy mindig a fiukkal lesz el sem tudta volna képzelni az életét már nélkülük.
-Együtt fogunk maradni, ugye?-nézett barátai felé.
-Örökké!-jelentette ki Harry, aki aznap este egy cseppet sem aludt, nem bírta lehunyni a szemeit, csak Louis-t látta maga előtt, Molly-val ellenben ő félt, hogy elveszítheti a barátait, az ő szemszögéből nézve, soha semmi sem volt biztos az életben.
Molly, Liam, Zayn, Niall és Louis már a családjává vált, amit ő sosem kapott meg igazán azt a barátai mind megadták neki. Nagyon hálás volt Liam-nek amiért kiemelte őt a szobája sötétjéből.
-Liam..-Harry hangja megijesztette a fiút, aki az éjszaka közepén hívta fel.
-Mi a baj?-Liam szemei kipattantak, kiugrott az agyból és már vette is az ágya mellet heverő nadrágját.
-Köszönöm, hogy akkor kiálltál mellettem-motyogta a telefonba Harry.
-Odamegyek, oké? Minden rendben?- Liam egész lényét átjárta a félelem, mint amikor a semmiből erős fejfájás hasit végig az emberen úgy, hogy az egész teste belefájdul.
-Igen-Harry elmosolyodott, melegséggel töltötte el barátja törődése, a félelme gyengülni kezdett.
Liam lesem tette a telefont, amíg oda nem ért a gödör fiúhoz, az ajtóban egyből magához ölelte, Harry elmondta neki, hogy mitől fél.
-Ennek sosem lesz  vége Harry-felelte Liam-mi midig itt leszünk egymásnak.
-Mi lesz Louis-al? Gondolom rájöttél már mit érzek, egyszerűen kikészít-Harry szemeibe könnyek gyülekeztek, Liam jól tudta, hogy Harry-.nél ez veszélyesebb mint bárki másnál.
-Szerintem, neki nem lenne ellenére a dolog.-Liam próbálta nyugtatni Harry-t, mindig úgy érezte vigyázni kell a fiúra- Az ahogy rád néz mindent elárul, szerintem a bálon vesd be minden vonzerődet-mosolyodott el Liam.
Hirtelen megszólalt a csengő, Liam mosolya még nagyobbra húzódott, Harry ajtót nyitott, mögötte pedig ott állt, Louis, Zayn, Niall és Molly, mind pizsamában ásítozva, kezükben volt egy karton sör és Zayn-nél volt két doboz Pizza.
-Sosem fogunk magadra hagyni-mosolygott Zayn, mire a mellette állok csak egyetértően bólintottak
Harry könnyei kiszaladtak élénkzöld szemeiből magához ölelte barátait, leültek a kanapéra, Louis Harry ölébe tette a fejét, ami a göndörnek nagyon jól esett.
Söröztek, Pizzáztak és a holnapi esti bálról, beszéltek, közben azt is eltervezték, hogy az iskola után az egész nyarat együtt töltik és az első programjuk az lesz, hogy elmennek innen, eltűnnek a világ elől együtt, egy csendes helyre sátrazni, ezzel is növelve Harry-ben a biztonság érzését, hogy ők sosem fogják elhagyni.
-Lenne gy kis gondom...-motyogta Louis, mire mindenki felkapta a fejét- Tudom, az a szokás, hogy a nyitótánc az angol keringő, de én nem tudom, hogy kell-magyarázta.
A többiek elnevették magukat, meg sem fordult a fejükben, hogy az amerikai fiú nem tud keringőzni.
Zayn felpattant, betett egy lassú számot a telefonján, kezet nyújtott Liam-nek -Mutassuk meg neki!-jelentette ki, majd szerelmével táncra perdültek, olyan könnyedén és lágyan ringtak egymás karja alatt, hogy mindenki kedvet kapott a táncra.
-Táncolunk?-kérdezte Molly a szőke fiút, aki terméseztessen igent mondott.
Harry is kezet nyújtott Louis-nak, aki mosolyogva elfogadta azt.
Louis-ban ahogy Harry-ben is különleges és szokatlan érzést keltett, hogy ennyire közel vannak egymáshoz, érezték egymás szívverését, meleg érintését. Mindketten szaporán vették a levegőt, hiába próbálták visszafojtani, arcuk egyre közelebb került a másikéhoz, Louis elmosolyodott.
-Sosem foglak elhagyni-suttogta a fiú fülébe.
Harryt kirázta a hideg, Louis lágy hangjától,  nadrágja egyre csak szűkebbé vált számára, amit nemsokára Louis is megérzett, hisz szórósan egymásba voltak ölelkezve.
-Sa..Sajnálom..-dadogta Harry.
-Nem kell -felelte Louis kissé elpirult arccal.

Infinity(Larry,Ziall,Ziam) 1-rész

Sziasztok ez egy 3 részes rövid történet első része,  a történet további részében lesznek +16 és + 18-as részek is. Örülök, hogy itt vagy, remélem tetszeni fog :3 A helyesírási hibákért elnézést szeretnék kérni, örülnék ha hagynál magad után nyomot, szívesen fogadom az építő kritikát, de azért csak óvatosan elég gyenge lelkem van. <3 

Egy Londoni iskolában, folytak az  sulibál szervezésével történő, tervezgetések, a lányok már minden üzletet körbejártak a tökéletes ruha megtalálására. A napokban egyre több mindent mutattak fiatal testükből, hogy Harry, Zayn, Niall vagy Liam elhívja őket a bálba, reményt keltve ezzel bennük egy tökéletes estére.
Harry, göndör fürtjeivel, élénk zöld szemeivel, rengeteg lány figyelmét magára tudta vonni, de volt kinek tekintete Zayn, tetovált testén, vihar biztos haján akadt meg. Niall és Liam volt a négyes barátságuk agya, ha ők nem lennének, a két fiú már rácsok mögött üldögélne. Liam, izmos volt, intelligenciája pedig úgy vonzotta a lányokat, ahogy a Plázai leárazás, Niall cuki tekintetétől, pedig minden lány térde megremegett.
Aki ezzel a négy fiúval akart a bálra menni, nehéz dologba vágta a fejszéjét, mivel egymáson kívül nemigazán foglalkoztak másokkal, elvoltak maguknak a hátsópadsorok mögött, szünetekben a cigi fűst mögé bújva.
-Jó reggelt!-köszöntötte a diákokat, Mr Cowell, a matematika tanár öregedő tekintettel, de mosolyogva tekintet a különféle diákokra, mellette pedig egy barna hajú fiú ácsorgott, kék farmerban, fehér pulcsiban, angyali tekintete képzeletbeli glóriát varázsolt a rá pillantók szemében.
-Ülj át Molly mellé-utasította Harry, Zayn-t,  a fiú értetlenül, de teljesítette barátja akaratát. Molly mellet volt az egyetlen szabad hely a teremben, a lány nem beszélt sokat, de annál többet írt, figyelt és ha néha megszólalt, mindig helyes választ adott.
-Ő itt Louis Tomlinson, Amerikából -mutatott a fiúra, aki zavartan fürkészte Harry mellet lévő egyetlen üres helyet, nem volt neki szimpatikus a bőrdzsekis fiú, érezte ahogy a göndör fiú tekintete végig siklik rajta, elvörösödött tekintettel a többi diákot nézte, a lányok mind tetszést kifejezően néztek rá, pedig ő teljesen más volt, mint Harry, Zayn, Liam, Niall.
-Üljön le, Mr Styles, mellé-mosolygott a szemüveges férfi, a  megüresedett helyre.
A fiú kissé lassú és félénk léptekkel közeledett felé, Harry mosolya egyáltalán nem volt barátságos, olyan volt mint akit inkább kerülne az ember.
-Szia, Louis Amerikából- húzta ki a fiúnak a széket-ülj csak le- vetette be féloldalas mosolyát.
Az egész terem tekintete rajtuk pihent, Zayn felnevetett, mert már értette miért kellet Molly mellé ülnie.
Liam hiányolta Zayn társaságát, aki most a terem másik felében ücsörgött egy lány mellet, csengetés után egyből odament barátjához és csodálkozva nézte, hogy Zayn milyen jóízűeket beszélget a lánnyal.
-Nem jössz el velünk a szokásos, délutáni, filmezős, sétálós, piálós délutánunkra ? -kérdezte a lányt.
Liam tekintete kikerekedve, meredt Zaynre, nem tartotta jó ötletnek, hogy egy lány velük tartson, hiszen ezek az ő délutánjaik.
-Rendben-felelt a lány, mosolya cseppet sem volt zavart, nem úgy viselkedett mint a többi lány aki egy "szia" után már az esküvőt tervezgette vagy éppen egy vad éjszakát.
Harry, Liam és Louis is oda battyogott az asztalhoz.
-Az Amerikai is velünk jön!-jelentette ki Harry. Louis dühös volta amiért így hívta, de úgy gondolta felesleges lenne szólnia. Jól gondolta, Harryt sosem aggasztotta, hogy a tettei kit zavarnak, kinek fájnak, a saját maga szórakoztatása volt a lényeges és az elsődleges. Tanítás után, mind a hatan elmentek Harryék-hez, Molly csodálattal nézte, hogy a fiuk közt milyen szoros kapcsolat van, egész úton egymást ugratták különféle viccekkel, Liam pedig Zayn-be karolt és el sem engedte, mint egy kistestvér aki fél.
- Aztán, hogy tetszik Anglia?- kérdezte Louis-t a göndör, miközben rágyújtott, az útjuk alatt már harmadjára.
-Kicsit, hideg -felelt a fiú, még mindig félve pillantott Harry-re, de már tudta, hogy nem is annyira félelmetes, mint azt a külseje mutatja.
Egy hatalmas ház elé érkeztek, itt töltötték a fiuk a mindennapjaikat, Harry szülei rengeteget utaznak, így többnyire mindig szabad volt a terep.
-A sör a hűtőbe, kaja a szekrénybe, ha esetleg kedvetek van még főzhettek is-nevette el magát Harry a konyha felé mutatva.
-Az jó lenne-mosolygott Naill, aki megint csak a korgó hasára tudott gondolni.
Harry viccnek szánta az egészet, de Louis bátorkodott elővenni az edényeket.
-Csinálok kaját- felelt, mosolyogva.
Harry lepetten pillantott rá, de nem ellenkezett ahogy a többiek sem, mindannyian szerették a hasukat.
Louis és Molly spagettit csináltak, amíg a többiek játszottak és filmeztek.
-Molly van már párod a bálra?!-kiáltott be neki Zayn a konyhafülkébe.
-Nem -felelt a lány miközben a szűrőt tartotta a tésztához.
-Jöhetnél velünk. Mi együtt megyünk..
-Örülnék -felelt a lány. Boldogsággal töltötte el, hogy tartozhat valahova, igaz, hogy csak egy napja, mégis sokat jelentett számára. Zayn-nel rengeteg közös dolgot találtak magukban, ugyanazokat a filmeket szeretik, odavannak az irodalomért és imádnak rajzolni. Louis társaságában is jól érezte magát, rengeteget nevettek azon ahogy szerencsétlenkedtek a konyhában és locsoló csatát játszottak mosogatás közben.
-Ki éhes ?- állt a tv elé Molly, a fiuk abban a pillanatban letettek a kezükben lévő sört és a konyhába rohantak. Mindenkinek nagyon ízlett a spagetti.
-Ez fantasztikus- mosolygott a mellette ülő Louisra, Harry, miközben kezét a fiú combjára csúsztatta.
-Harry...-motyogta a fiú.
-Nyugi, mindig ezt csinálja -nevetett fel Niall.-Azt gondolja a fiukra is olyan hatása van mint a nőkre-magyarázta Louisnak, aki figyelmesen hallgatta a fiú szavait.
-Kuss!-nevetett Harry miközben feljebb csúsztatta kezét a fiú lábán.
-Rá hatással vagyok - biccentett fejével a zavarban lévő fiú felé.
Molly és a többiek is jóízűen felnevettek Louis vörösödő fején, ami ettől csak még jobban vörös lett.
Az egész délutánjuk ennyire vidáman telt, majd az ezt követő összes délután amit együtt töltöttek.
Az iskolában már nem csak Niall, Liam, Zayn és Harry voltak már úgy emlegették őket, hogy közéjük sorolták az eddig láthatatlan Molly-t és az ártatlan Louis-t. Molly és Louis minden nap készítettek ebédet néha pedig vacsorát a barátaiknak, Louis még arra is rátudta venni Harry-t , hogy had korrepetálja őt Irodalomból, mivel a göndör eléggé le volt maradva a tananyaggal, sosem szerette a kötelező dolgokat, ezért is voltak számára érintetlenek a kötelező olvasmányok. Louis mindet elolvasta, volt amit csak kedvtelésből, már évekkel ezelőtt átlapozgatott. A korrepetálások alatt, Niall, Liam, Zayn és Molly, az udvarban lévő hatalmas medencében töltötték idejüket, csak ledobálták ruháikat és pucéran ugrándoztak be a vízbe, mintha még mindig  tíz évesek lennének. Molly tudta, hogy a fiuk előtt nem kell szégyenlősködnie, hisz valamiért ők nem tekintettek rá, úgy ahogy a többi fiú egy lány meztelen testére.
-Elmehetek zuhanyozni?-kérdezte Louis-t a göndör, fáradt és unott tekintettel.
-Persze- bólintott.
Harry még az ágyon ülve, levette pólóját, kigombolta nadrágját és közel hajolt a könyvek lapjaiba merült fiúhoz. Louis gyakran tett úgy mintha nem izgatná, Harry testének látványa, most is csak lapozta a könyvet, de egy betűt sem olvasott el belőle.
-Ha már kilapoztad magad, eljöhetnél velem zuhanyozni-mondta halkan Harry.
Levette a kikerekedett tekintetű fiú pólóját, kigombolta a nadrágját, Louis ezt mind szó nélkül tűrte, tudta, hogy ez mind csak a barátság.
Pucéran álltak egymással szemben, Louis próbált úgy tenni mintha ez neki természetes dolog lenne, de Harry nem tudta elrejteni mit is vált ki belőle az ártatlan fiú. Az ember azt gondolná, hogy uralom alatt tartja , de aztán re kell döbben, hogy a vágy az ami ural és felemészt. Harry érezni akarta, Louis puha érintését, finom vékony testét, de attól tartott, ha a fiú hozzá érne, az ő teste milliónyi atomra hullana szét. Fel sem tűnt neki, hogy elmeredt mosollyal fürkészi Louis testét, aki ezt nem tudja mire vélni. Azt gondolná az ember, hogy a kis ártatlan Louis majd rosszul érzi magát ettől, de egész testét a büszkeség töltötte el, hogy a nagy Harry Styles akiért minden nő epekedik, az ő testét bámulja szótlanul.
-Valami baj van?-kérdezte a fiú félénken, megtörve Harry szeme és az ő teste közt keletkezett szikrákat.
Harry-ben akkor jött a felismerés, hogy egész lényét átjárja a vágy, barátja iránt.
Mindig is tudta, hogy valahol vonzódik a saját neme iránt, mások ezt csak önelégült kacérkodásnak vették, ahogy Niall is mondta " csak azt hiszi férfiakra is ugyan az a hatása mint a nőkre".
Harry titkon remélte, hogy ez így is van.
A zuhany alá állva, egyre kínosabb csend ütötte fel fejét, köztük ez nagyon ritka volt, még óra közben is csak fecsegtek mindenféle idiótaságot, a tanárok ruhájáról, az idős Irodalomtanár  hatalmas fenekéről.
De most egy szó sem jött ki egyikük száján sem, Harry próbálta elterelni tekintetét a fiúról, egyetlen egy pillantást vetett rá, ahogy a víz cseppek vígig folynak alacsony és vékony testén, de Harry-nek már az is több volt mint sok.
Louis elnevette magát, mókásnak tartotta a csendet.
Tenyerét a zuhany alá tartotta, és szembe fröcskölte Harry-t, aki elkezdte csiklandozni a fiú derekát, hatalmas nevetésekbe kezdtek, amit a többiek az ajtó előtt hallgattak.
-Ezek együtt zuhanyoznak?-kérdezte Molly.
-Ez aranyos!-kapott fejéhez Niall.
Csendesen benyitottak a fehér fürdőszoba ajtón és egy hirtelen mozdulattal, Liam elhúzta a kék zuhanyfüggönyt.
-Hééé - nevetett Harry. Louis kicsit elpirult, épp szórósan ölelte magához a göndört, amikor megzavarták őket a barátaik.
-Harry- vonta fel szemöldökét Zayn, akinek tekintete a göndör barátja merevedő férfiassága felé vezette a többiek tekintetét.
-Muszáj volt megszólalnod, mi?- Harry-n kívül mindenki nevetni kezdett, Louis pedig értetlenül nézte Harry arcát, ahogy a hajszálai vizesen fedik el.
Liam, Niall, Zayn és Molly sem voltak azok akik ezt felhánytorgatták volna Harry-nek, magukra hagyták őket, hogy kikászálódjanak és közösen filmezhessenek.
-Mit nézzünk?-kérdezte Liam, kezében rengeteg kazettát és DVD-t tartva.
Louis és Harry is ott ült már a nagy kanapén, ahol már egy ember sem fért volna el, mintha pont hatukra tervezték volna.
-Válasszatok, addig csinálok pattogatott kukoricát-állt fel Niall, a többiekre hagyva a döntést.
Molly választott, egy horrorfilmet, később kiderült, hogy rossz döntés volt, mert ő félt a legjobban, pedig azt hitte, Niall lesz az első aki elbújik a kanapé mögé.

-Zayn!-kiáltott fel Liam amikor hirtelen megjelent a gyilkos.
-Nyugi Szívem-nevetett a fiú, megfeledkezve arról, hogy most nem csak ketten vannak, mint azokon az estéken, amikor beszökött Liam ablakán. A tekintetek rájuk szegeződtek, Zayn szava mintha megakadt volna levegőben és ott villogott, hogy "Szívem". Liam próbált terelni, nevetni kezdett és a tv felé  mutogatott ahol éppen egy nő nyakát vágták el.
-Valamiről lemaradtunk?-húzta fel szemöldökét Molly.
-Barátok vagyunk, bármit elmondhattok...-motyogta Niall a nagy piros tál mögül.
Liam nevetése abba maradt, arca pedig komoran fordult barátai felé, tudta jól, hogy nekik bármit elmondhat, hiszen ami köztük van már túl megy minden barátságon, mindig számíthatnak egymásra, de Laim és Zayn meg maguknak sem voltak képesek bevallani azt ami köztük alakul.
-Nem akartok itt maradni estére?-mentette ki a fiukat, Harry. Tudta, hogy most úgysem fognak erre magyarázatot kapni.-Mindig egyedül vagyok a nagy házban ha elmentek- tette hozzá.
Liam és Zayn lelkesen bólintottak, Molly és Louis felhívták a szüleiket, Niall pedig örömmel maradt, mivel Harry-nél mindig volt kaja.

A reggeli még várhat. (Larry+18)

Sziasztook !! *-*
Remélem tetszeni fog a történet ! Jó olvasást :3 Ez a kép valami nagyon jó xd :33

Harry számára azzal teltek a napok, hogy mindig más lány távozott tőle reggelente, ami nem is csoda, hisz elragadó kinézete vonz mindent ami él és mozog. Louis napjai pedig amióta, Harry mostohatestvére, azzal telik, hogy végig nézi, ahogy a lányok jönnek és mennek, a fiú ágyában. Sosem értette, Harry-t, kinek a szex csak egy játék, csak vágy és kielégülés, de neki teljesen mást jelentet, szeretkezni akart és nem csak ismeretlen lányokkal az ágyában kacéran nevetni majd hamis vággyal teli érintésekbe fórin.

-Mikor fejezed már be ezt?-kérdezte a kócos Harryt, aki éppen egy magas nyakigláb lányt kísért ki az ajtón.

-Mondjuk úgy Soha ?- nevette el magát, és összekócolta a nála sokkal alacsonyabb dühös tekintetű fiú haját. Louisnak több okból kifolyólag nem tetszett az amit Harry a lányokkal művel, éjjelenet azt kellet hallgatnia ahogy a lányok Harry nevét mondák a lehető legtöbbfajta hangsúlyban, de Harry hangját sosem hallotta, egyetlen apró élvezettel teli nyögést sem, nem mintha ez zavarta volna.

-Nem gondolod, hogy nekik ez rossz?-kérdezte Harryt, aki már a lépcsőn igyekezet felfelé, hogy rendbe szedje magát.

-Mi vagy te? Az anyjuk ?-fintorgott a fiúra, aki valójában csak jót akart.

Louis csinált reggelit, mert tudta, hogy mire Harry tökéletessé faragja magát, nem lesz ideje, hogy megcsinálja magának. Louis és Harry szülei, már két éve, hogy összeházasodtak, a két fiú az elején még utálta egymást, most pedig, mivel a szűkség úgy hozta, elviselik egymást. A szüleik, folyton utazgatnak a munkájuk miatt, Harry apja producer, Louis édesanyja, pedig egy másodpercre sem mozdulna el a férfi mellől. Louis lett az aki főz, mos és takarít, Harry pedig egy rossz gyerek aki ezt figyelmen kívül hagyva folyton csak szemetel és szanaszét hagyja a ruháit, ha pedig kedve úgy tartja meztelenre vetkőzve, rohangál a házban, miközben szegény Louis fut utána a ruhákkal, hogy már pedig nem lehet egész nap így.

-Köszönöm-mosolygott kedvesen, Harry, mindig melegséggel töltötte el a szívét ha Louis kedvesen megcsinálta neki a reggelit vagy bármi mást, valóban hálás volt neki, de nem tudta kimutatni.

 Az iskolába menet, annyiszor beleszólt, Louis vezetési szokásába ahányszor csak lehetett és ha nem volt rá oka akkor keresett. A fiú tényleg nem volt valami jó sofőr, de ha Harry nem akart gyalog menni akkor elkellet fogadnia.
"Fantasztikus"-gondolta magában a fiú, amikor a kapuban meglátta Harry barátait, mind tele tetoválásokkal és a dohány fűst akkora volt körülöttük, hogy egy kandalló megirigyelte volna a teljesítményüket.
Harry egyből oda is ment hozzájuk, búcsúzásul intett egyet a fáradt Louisnak, aki a másik irányba  indult.
Minden reggel így kezdődött és minden, nap úgy ért véget, hogy Harry az autó mellet várta mostoha bátyját, hogy az hazavigye, Louisnak eggyel több órája volt, felvett egy plusz irodalmat a meglévő mellé, de Harry ahelyett, hogy gyalog elindult volna, vagy esetleg busszal, inkább megvárta őt az autó mellet, ami mellesleg egy fekete Ranger Rover volt, Louis legnagyobb büszkesége.
-Miért vársz meg folyton?-kérdezte tőle Louis amikor fáradtan ő is a kocsi mellé vergődött.
-Az a dolgod, hogy haza vigyél-mosolygott Harry, mintha tényleg komolyan mondaná, de Louis csak nevetett:-Na persze.
Harry tényleg úgy gondolta, hogy minden a fiú feladata, hiszen ő főzött, mosott és takarított helyette, még a kaját is megrágta volna neki, ha ő arra kéri.
-Olyan vagy mint egy kutya-nevette el magát a göndör fiú.

-Kiváglak innen!-mordult rá Louis.

Néha valóban kutyának érezte magát, de egy olyannak ami nem ugat vissza és nem is harap ha bántva van, hanem teljesít minden parancsot, amit kap.

Szívesen, gondoskodott Harryről, mert ha ő nem teszi akkor senki sem fogja, azok a lányok főleg nem akiket Harry az ágyába enged.

-Ma este is hozol fel valakit?

-Elfelejtettem mondani, ma este én megyek el-kacsintott a fiúnak, aki éppen a parkolással küszködött a házuk előtt.

-Ennek nagyon örülök-lelkendezett Louis -Legalább csendes estém lesz-parkolt be.

-De reggelre itthon leszek...-mondta Harry, de Louis figyelmen kívül hagyva suhant be a házba, Harry lekapta magáról, fehér pólóját, Louis fejére dobta, elkezdte gombolni a nadrágját, de az idősebb ott termett és elkapta a kezét

-Meg se próbáld!-nézett rá fenyegetően, de Louis nem az erejéről volt híres, Harry főlémagosodott, és most ő fogta a fiú mind két csuklóját. Louis tekintete Harry vidám szemeiből lefelé siklott, de olyan gyorsan, hogy még neki sem tűnt fel, hogy megint azt csinálja, mint ilyenkor mindig. Harry mellkasát tetoválások borították, Louis sosem volt oda az ilyesfajta dolgokért, de ez most valahogy más volt.

Harry teste valahogy más volt, a függönyön beszökő fény még ragyogóbbá tette azt.

-Harry fejezd ezt be és öltözz fel, nem vagy már 10 éves...-motyogta a fiú, zavart tekintetével próbálta kerülni a szemkontaktust.

Harry elengedte Louis azzal hogy :.-Finom legyen az ebéd.

Megebédeltek, Louis már épp neki akart állni mosogatni, amikor a fiatalabb valami olyat tett amit eddig még soha, oda vitte a tányéraikat, és beállt a fiú mellé törölgetni, Louist nagyon meglepte ez a gesztus, de örömmel töltötte el, még egy félénk mosoly is kúszott az arcára.

-Mit csinálsz?-fordult a göndör felé, aki épp egy poharat törölgetett.

-Nem szóltam, hogy elmegyek, ne haragudj-mondta sajnálkozva.

Louis örömmel fogadta a fiú segítségét és a bocsánat kérését, de annál kevésbé örült annak, amikor Harry, fekete feszülős farmerban, alig begombolt ingben hagyta el a házat.

Az ajtóból még nézte, ahogy a barátaival beszáll az autóba, amiben olyan lányok ültek, akiket Harry szokott haza hozni, figyelte ahogy az autó egyre csak eltűnik a távolban.

Louis, hosszas forgolódásokkal próbálta kizárni Harry testét, és arcába hulló fürtjeit, de az alsónadrágjában egyre csak szűkösebb lett a hely.

A teste minden porcikája fájt, ordítani tudott volna az érzéstől.

Harry sem érezte épp jól magát, a barátai hamar lerészegedtek, a lányok pedig azt hányták le aki épp az útjukba keveredett, Harry-ben nem volt elég alkohol ahhoz, hogy ezt élvezni tudja.

Hazasétált, olyan csendesen osont be a házba, hogy amikor a lépcső előtt állt, büszkén kihúzta magát."Ez igen Harry" gondolta.

Louis szobája elé ment, aki  azon volt, hogy Harry iránt keletkezett vágyait önmagának kielégítse.

Nem gondolta, hogy a fiú ilyen hamar hazaér, így hagyta hogy nyögések hagyják el a  testét, amit Harry az ajtóban lepetten hallgatott, előkapta a telefonját, hogy lefényképezze őt, az ajtó résén keresztül.

-Ha..Harry..-nyöszörögte a fiú vágyakozó hangon, a légvétele egyre lassabb lett.

Harry eltette a telefonját, hirtelen azt sem tudta, hogy ő kicsoda vagy, hogy egyáltalán mit keres itt.

Tudta, hogy ennyit azért nem ivott, Louis léptei közeledtek az ajtó felé, Harry hirtelen nem tudott mit tenni, a földre vetette magát, mint aki épp most jött csak elájult.

 -Te szerencsétlen- gubbasztott le mellé Louis, aki már megkönnyebbülve, mosolygott a földön heverő fiúra.

Reggel egy lány csengetett az ajtón, aki Harryt kereste, a lány haja szőke volt, arca fehér és szemeit hatalmas karikák foglalták magukba, ebből következtetett Louis arra, hogy bizonyára ezzel a lánnyal bulizhatott az ő göndör hercege.

-Harry!-kiáltott Louis a konyha felé, ahol a göndör már a reggeli pirítósát fogyasztotta és másnaposnak tetette magát.

Harry odasétált, de mint akit kötéllel vonszolnak.

-Ott hagytad-nyomott a lány a kezébe egy doboz cigit.

-Kösz..-nyögte ki Harry és hátulról átkarolta az ajtó mellet álló Louist akiben még a vér is megállt. 

A lány egy mosollyal elment, Louis pedig dühösen arrébb lökte a göndört.

-Tudod Harry fogalmam sincs mit esznek rajtad a lányok.Semmi sincs benned! Csak kihasználod őket, sőt....-akadt el a hangja,- sőt még csak nem is nézel ki annyira jól!-üvöltötte, visszatartva a könnyeit.

Elege lett abból, hogy ő csak egy kiskutya a fiú életében, aki kitakarít, vagy felszedi a padlóról ha az másnapos.

-Ohh igen- nevette el magát Harry- Bizonyára azért játszadoztál magaddal este az én nevemet nyöszörögve, mert nincs bennem semmi -vonta közel magához, Louist.

-Én csak...-A fiú ellökte magától és a konyhába sietett, hogy leszedje az asztalt.

-Te csak- ragadta meg a fiú derekát és újra közel húzta magához.-Ha nem mondod akkor is látom ahogy rám nézel.-suttogta a fiúnak, miközben egyre közelebb hajolt hozzá.

-Sajnálom Harry...

-Hallani akarom!-jelentette ki Harry, miközben erősen megragadta Louis apró törékeny testét, és a pultra emelte.-ahogy a nevemet nyögöd.-Harry azonnal Louis ajkáért kapott és a két fiúra olyan erővel kapott minden érzés, hogy levegőt is elfelejtettek venni. Louis lehunyta a szemér és hagyta, hogy Harry irányítsa, hihetetlen lebegésbe repítette, gondolta, hogy a göndör csókja nem lesz átlagos, de ez olyan csók volt amit az ember ne felejt el, nem amolyan félénk csók volt, az elejétől kezdve az volt ami az egész testedet maga alá vonja, a világ megszűnik, és csak a vágy marad.

Harry végig csókolta a kéjesen nyögő fiút, letépte magáról és róla is az összes ruhadarabot, Louis merevedő férfiasságát a keze közé vette, mire a fiú hangosan felnyögött és szerelme ajkai után vágyott, amit meg is kapott csak nem éppen ott ahova várta.

Harry letérdelt, Louis előtt, aki tiszta ártatlansággal tekintett le rá a pultról.

-Nem vagy a kutyám, Louis..-mosolygott rá- és nem vagy olyan mint azok a lányok.

Lassan elkezdte csókolgatni a fiú combjait, olyan érzés járta át ami eddig még egy lánnyal sem, melegséget érzett a szívében és az egész testében, látni akarta Louis, minden testrészét, még az is élvezetet jelentett számára, amikor Louis férfiasságát a szájába vehette, érezhette, ahogy lüktet, majdnem el is mosolyodott, de tudta, hogy az szerelmének fájdalmat okozna, de Louis megragadta a fiú fejét és megállította.

Felrántotta magához, olyan vággyal csókolta, hogy az egész uralmat átvette a teste felett, már nem öntudatából cselekedett, már nem érdekelte, hogy az akit épp csókol, ő egy férfi.

Lepattant a pultról, magával húzta a földre Harryt, a padló hideg volt, de egyiküket sem érdekelte.

Louis átvette az irányítást, Harryt négykézlábra "kényszerítette" hajánál fogva, majd egy lökéssel férfiasságát szerelmében tudhatta, lassan mozgott, nem akarta, hogy fájjon,Harry-nek, de amikor az gyengéd nyögésekbe kezdett, Louis nem tudta megállítani a saját testét, egyre gyorsabban járkált ki és be Harry-ben, akinek ajkait egyre hangosabb és szaporább nyögések hagyták el.

Harry háta minden egyes lökésnél megfeszült, Louis pedig a hajánál fogva rángatta hátrafelé, Harry-t nem érdekelte, hogy Louis az aki irányít, mert rettentően vágyott arra amit a fiú tesz vele.

*********

-Harry te mit művelsz ?-dörzsölgette fáradt szemeit Louis.

-Reggelit, neked-felelt Harry, bár mozogni nehezére esett, leülni meg még végképp nem tudott, de amikor Szerelem hátulról megölelte, elzárta a gázt, letérdelt és annyit mondott:-A reggeli még várhat.

Alkohol? (Larry+16)

Sziasztok!
Hosszú idő után most írok először, ilyen történetet, talán még 2014-ben írtam az utolsót ide.
Jó olvasást, remélem tetszeni fog, nagyon örülök, hogy itt vagy!
Örülnék ha hagynál megjegyzést ! Köszönöm <3

A forró víz égette a bőrömet, fájt és ez tetszett.
A zuhany olyan hanyagul állt a kollégiumi fürdőben mintha bármely pillanatban a fejeden landolhatna, ezért is féltem jobban megnyitni a csapokat, hátha a nyomás hatására, leszakad. Feszélyezve álltam ott, mivel az ajtót bezárni nem lehetett, maximum elé tolhattuk a széket, ami nem adott sok biztonság érzetet.
Lassacskán szálltam volna ki, már a csapokat is elzártam, amikor az ajtó hirtelen neki ütközött a vállamnak.
-Oopsz..-sziszegte a fiú a fogai közt, csak a göndör fürtjeit láttam belibegni az ajtó résén. majd a feje is bátorkodott beljebb jönni.
-Szia-köszöntem zavartan.
A fiú bátran beállt mellém és becsukta maga mögött az ajtót, mintha én ott sem lennék, ezt már megszokhattam, elég jelentéktelen vagyok és ezen a magasságom vagy inkább "alacsonyságom" sem segített sokat.
-Szia, Harry vagyok-nyújtott kezet.
-Louis -fogadtam el kézfogását, hosszú ujjai alatt egész kezem megsemmisült, lágyan fonták magukba.
Levette, fehér testéhez simuló pólóját, tekintetemet nem tudtam levenni róla, bárhogy akartam, nem ment.
"Louis mit csinálsz?"-kérdezte egy hang a fejembe.
-khmm-nézett rám felvont szemöldökkel, az immáron pucér fiú.
Azonnal a törölközőmért kaptam, derekam köré tekertem és otthagytam mindenféle köszönés nélkül.
Elég udvariatlan voltam, de féltem ha újra rápillantok, csak egy kicsit is, nem tudom majd nem megbámulni.
Szerencsémre üres volt a szóba, Niall a szokásos repetáját fogyasztotta az ebédlőben, míg Liam, hát Liam nem tudom mit csinált.
Vörös fejemmel az ágyba huppantam, miután felvettem egy pólót és egy alsót.
-Louis!-ébresztgetett Niall.
A reggelinap fénye úgy sütött át a függönyön, mintha valaki zseblámpával hadonászna a szemem előtt.
-Louis-hallottam újra az én reggeli ébresztőórámat, szőke haja már tökéletesen állt, kék szemeiben vidámság ragyogott. Minden reggel ilyen, mintha felébredni annyira csodás dolog lenne.
-Liam már lent van...-arca vidámsága kissé elhomályosult. - Jóba lett valami Zayn-nel ..-tette hozzá, a táskámba dobálta a könyveket és úgy nézett a matematika könyvre mintha az tehetne az élet minden egyes rossz dolgáról és úgy is vágta be a fekete táskába.
-Menni fog!-biztatott Niall a lépcső előtt, annyira gyűlöltem a minden reggeli lépcsőzést.
Mondjuk nagyon nem panaszkodhattam, csak az első emelten voltunk, de a lépcső az lépcső.
A régi zöld kapu előtt, amire már ráférne egy festés, ott támaszkodott, Liam és vélhetően Zayn, mellettük pedig ott állt ő.
Göndör tincsit a szél lágyan táncoltatta, fekete farmerja minden létező testrészét kiemelte, deréktól lefelé.
Csípőjén egy barna vékony öv futott végig, fehér ingének pedig felső része, büszkén mutogatta gazdájának mellkasát.
-Szia, Zayn vagyok-A fiú kezében épp cigaretta füstölgött, karjait rengeteg tetoválás díszítette, mindenféle
jelkép, haja olyan biztosan állt, hogy még egy hurrikán sem mozdította volna meg egyetlen hajszálát sem, sötét szemeivel, pedig Liam lábait fürkészte kacéran, de ezt inkább próbáltam nem észrevenni.
-Louis-mutatkoztam be, kicsit félve.
-Mi már ismerjük egymást.-vigyorodott el a göndör.
De ez a vigyor, megmagyarázhatatlan érzés futott végig rajtam, ahogy hosszú ujjaival a hajába túrt, kezdtem érezni ahogy a vér a fejemből vándorolni kezd, lefelé.
-Nekünk sietni kell!- ragadtam meg Niall csuklóját, aki ezt szó nélkül tűrte, de Harry úgy kapta ránk a tekintetét, mint sólyom az áldozatára.
-Mégis ki ez a Harry?-kérdeztem az ásítozó barátomat.
-Elsős, művészetis, Harry Styles-magyarázta- azt mondják, kirúgták az előző iskolájából, verekedés miatt. Liamnek hiába mondtam, hogy kerülje őket, meg sem hallja a szavaimat, csak azzal a Zayn-nel van elfoglalva, dalokat ír róla és rajzokat készít a fiú testéről, beteges- forgatta a szemeit, amik a kék ég alatt még élénkebben hatottak.
Liam késve ért be órára, amiért Niall alaposan le is szidta a szőke fiút nehéz volt komolyan venni, ha dühős volt, még azt is viccesen tette, mint egy kis manó.
Azon kaptam magam, hogy fogalmam sincs milyen órán ülök éppen, valami történt velem, amikor lehunytam a szemem csak őt láttam, ahogy mosolyog.
"Mi történik?"
Niall-el tanítás után, bedobtunk egy Pizzát, de Liam inkább Harryvel és Zaynnel tartott, kezdett engem is nagyon aggasztani a dolog.
"Talán csak az zavar, hogy én nem lehetek a közelébe?"
Örültem, hogy Niall-el, ettünk, mert az ebéd borzalmas volt, ahogy a vacsora is, de Niall-t, nem zavarta ő ott maradt repetázni, Laim megint eltűnt, így nyugodtan elmehettem zuhanyozni.
Először a hideg víz úgy hatott rám, mintha fejbe csaptak volna, nagy nehezen sikerült beállítanom a hőmérsékletet, most még jobban vágytam arra, hogy a forró víz égesse a bőrömet, elakartam terelni minden kis gondolatot ami Harry teste körül forgott.
A rámozduló víz, hangos volt, de így is hallottam, hogy valaki kopogtat.
-Vannak!-kiáltottam.
"Ki az az ostoba aki nem hallja, hogy van bent valaki"
-Tudom, Harry vagyok.-hangja még a víz okozta zajon is könnyedén suhant át.
"Ez a fiú meg őrit."
Elzártam a csapokat, magam köré tekertem a fehér törölközőmet és kinyitottam az ajtót, göndör fürtjei copfba voltak fogva, felsőteste pedig fedetlenül dobogtatta meg a szívemet, dereka körül egy fekete törölköző éktelenkedett.
-Bassza meg...-gondoltam magamban, vagyis csak azt hittem, mert ahogy hallottam a hangomat rákellet jönnöm, hogy ezt igenis kimondtam, éreztem ahogy a bőröm egyre forróbbá válik az arcomon, valószínűleg úgy néztem ki mint egy érett paradicsom.
" egy kitörni készülő vulkán vagyok"-állapítottam meg, de szerencsére most sikerült magamban tartani a szavakat.
-Mit mondtál?-kérdezte, közben pedig becsukta az ajtót, megszabadította magát az egyetlen textil darabtól ami még testét fedte és felém közeledett.
Hátráltam, de a hideg fal már nem engedett tovább.
-Az mondtam hogy...-úgy pislogtam mintha a szemembe ment volna valami a szám pedig egyik pillanatról a másikra kiszáradt, így levegőt is alig tudtam venni.
Gyengének éreztem magam, a térdeim remegtek, Harry térdre ereszkedett előttem, és erős karjaival megragadta remegő lábaimat.
-Remegnek!-állapította meg ő is a nyilvánvalót.
Lehámozta rólam a vizes törölközőt, derekamat csókokkal árasztotta el, nem ellenkeztem, de ránézni sem bírtam még akkor sem amikor férfiasságomat a kezébe vette, ,majd lágyan megcsókolta.
"Bassza meg"-kiáltottam magamban, akkor vettem csak észre milyen szép kék csempék vannak a falon.
Férfiasságomat szájába vette, meleg volt és puha, fejét egyre gyorsabban mozgatta, de közben megragadta testem mellet élettelenül logó karomat és a fejére tette, hajába markoltam a tekintetem még mindig máshol járt, de addigra már nem csak a tekintetem volt máshol.
Éreztem, ahogy a testem felszabadul a fejemben levő zúgás pedig, megszűnik.
Harry arca jelent meg előttem, olyan ártatlanul nézett rám és ajkát az enyémre tapasztotta, saját ízemet éreztem a nyelvén ahogy az átsuhant az enyém felett. egyre közelebb húzott, majd eltolt, elégedett mosollyal nézett rám, az ártatlanság kis szikrája sem volt már meg azokban a zöld szemekben.
-Szia Lulu-nyomta kezembe a törölközőmet, magamra kaptam, ő már nyitotta is nekem az ajtót.
"Ez megtörtént?"
"Nem Louis ez nem lehet valóság"
Reggel a szokásos ébresztés helyett, gödör tincsek cirógatták az álmos fejemet.
-Felkelt!-kiáltotta.
-Tanítás helyett, inni megyünk..-motyogta Niall az ágy sarkán kuporogva, mintha szégyenlené  magát.
-Micsoda?-ültem fel.
-Te is jössz velünk Cica!-dobott felém egy féloldalas mosolyt Harry.
"Cica?Mi?"
-Na pattanjál-rántotta le a takarómat.
Végignézte ahogy öltözöm,fésülködőm, de még azt is tátott szájal leste ahogy mosom a fogamat.
Már mind az ajtóban álltak, indulásra készen, bár Niall inkább tűnt úgy mint aki legszívesebben elszublimálna ha tehetné.
-Kész vagy Lulu?- kérdezte nevetve Zayn.
"Lulu?" Zayn? Honnét tudja"-futottak át a fejemben.
Fel sem fogtam, hogy nem megyünk suliba, csak akkor amikor már Zayn és Liam részegen estek be a wc-be, de ki sem jöttek onnét. Niall megvette az összes Chipset, pedig ez még csak a hét második napja, szinte minden pénzét elköltötte.
-Lulu..-mosolygott a göndör kedvesen, de hiába volt kedves csak azt a perverz vigyort láttam benne, ahogy a csókunk után rám nézett.
-Milyen volt?-Kérdezte.Felköhögtem az éppen lefelé tartó sörömet és zavaromban, nevetni kezdtem.
-Jó volt?-szegezte rám hatalmas zöld szemeit.-Válaszolj.-kezével végigsimította az arcomat.-Nekem jó volt-mosolygott továbbra is az én arcom pedig egyre hitetlenebbé vált.-Sajnálom ha neked nem...-motyogta.
"Oh istenem ez a fiú kikészít"
-Dehogy nem!-jelentettem ki és megcsókoltam, vágyakozó ajkai kapkodtak az enyém után, levegő híján néha eltávolodtunk, de az a pár pillanat is rengetegnek tűnt, végtelen időnek.
Minden porcikáját akartam, magamon, magamban, minden módon ahogy csak lehetséges.
-Az alkohol?-zavarta meg a csókunkat Niall, unott tekintettel, kezében egy Chipses zacskóval, mintha egy mozifilmre ült volna be.
-Nem, Szerelem..-felelte Harry.
-Bassza meg Zayn-esett ki az ajtón Liam ruha nélkül.
-Ne haragudj Liam Bogyóm -Sajnálkozott Zayn.
-Én is Szeretlek- ölelte szórósan magához hőn szeretett sajtós Chipsét a szőkeség.