Édes kis hazugságok.!

"Segítségeteket szeretném kérni  van egy blogom ahol One Shtokat írok (1D-ről) és arra gondoltam ,hogy írhatnék egy olyan történetet ,hogy leírtok nekem komiba 18:00-ig szavakat és azokat beleteszem a történetbe "-Ronie .x.
Szavak :  
-Larry
-Szeretem
-Buzi.
-Hazugságok.
-Szerelem
-Répa
-Bella
-Kanál
-Kevin
-Kolbász ...x.
-Hamburger 
-Kiskutya 
-Elkelkáposztalaníthatatlanságosságaitokért. .
Azokat a szavakat amiket beleírtam alá fogom húzni .

Nagyon nagyon köszönöm mindenkinek a szavakat és remélem nem hagytam ki egyet sem <3

Jó olvasást és NE felejtsetek el kommentelni x.o.x.o-Ronie

*****Eleanor Calder ****

Ma kaptam egy üzenetet egy Directionertől ....

Nem nagyon szoktam  nézegetni az üzeneteket ,mert túl sok a bántó szó amit nem érdemlek meg .

"Vannak szép hazugságok Eleanor ,és te is közéjük tartozol üdv:Larry Shipper."

Nem tudtam mit válaszoljak vagy ,hogy egyáltalán válaszoljak-e valamit .

Tudtam ,hogy Louis nem szerelemből van velem ,de ezt nem tudhatja senki ,még egy jó ideig .

"Egyszer minden kiderül" -írtam vissza nagy nehezen .Talán egy perc telt el de már meg is érkezett a válasz "de nem mindegy ezalatt az idő alatt hány szívet tör darabokra "- Teljesen igaza volt ,minden szava igaz volt én sem  titkolózva akartam élni az életemet ,hiszen nekem is kijár a szabadság .

Egy színésznő voltam a saját életemben és nem  is a főszerepet játszottam .

Elég szar színész lehetek ha ennyi embernek nem nyertem el a tetszését ....

"Eleanor ,kérlek válaszolj ...."-írt a kislány akinek a neve Ronie volt .

"nem tehetem ".-adtam értelmetlen választ ,de legalább őszintét ,mert tényleg nem tehettem meg ,hogy mindent tönkre teszek .

"Vigyázz amikor Louis kezét fogod ,mert a világomat tartod a kezeid közt , fogd erősen és ne engedd el addig amíg nem lehet azzal akit igazán szeret " -Kaptam egy újabb üzenetet a lánytól még a könnyeim is kijöttek és üvölteni tudtam volna annyira fájt a tehetetlenség .Olyan volt mintha le lennék láncolva és le lenne tapasztva a szám egy bábu voltam amit mások irányítottak ...

Segíteni akartam Louisnak és Harrynek ,hogy kevesebb embert bántsa őket ,hogy a titok később derüljön ki akkor amikor eljön az ideje ....de ebbe én beleörülök ,már lassan én sem tudom ki vagyok  és ki az a lány aki mosolyt színlel a kamerák előtt és álomba sírja magát éjszaka ...vajon melyik vagyok én igazán ?

A hazugságok amik körülvesznek egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek szinte már én sem látom tőlük az igazságot  eltakarják előlem a napfényt amiben éltem ...

Lementem a fiukhoz , Liam Bellával ült a kanapén és X-Men .-filmet néztek ,miközben Bella egy kanállal hadonászott és ebből nagy verekedésbe keveredett Liammel ők mindig olyan édesek voltak...nem ugy mint mi ...

Niall egy hamburgert falatozott ,ilyenkor mindig olyan édes ,mint egy kisgyerek .

Louis édesen játszadozott Harry hajával ,mint mindig ,minden olyan tökéletes volt csak én nem illettem a képbe .Sosem tartoztam ide és ezt a Larry Shipperek is elmondták párszor ....

Elakartam mondani Louisnak ,hogy milyen üzenetet kaptam ,de valahogy mégsem tettem meg pedig tudtam ,hogy tudnia kell róla .Ennyi titok mellet miért ne lehetne egy sajátom is ??

Vissza mentem Louis szobájába és újra elővettem a a laptopom izgatottan jelentkeztem be Twittere ,hátha kaptam üzenetet attól a lánytól ...de semmi ...

A nap elég lassan telt ,terjedt a híre ,hogy Louisal vagyok ,de azt nem tudták ,hogy ez csak részben igaz .

Itt voltam mellette ,de mégse .

Itt voltam a házban és a szobájában ,de nélküle .

Néha ugy elmondanám az igazságot a sok tudatlan embernek ....de nem tehetem .

Elvégeztem az esti teendőimet majd lementem a megnézni van- e valaki a konyhában ...

-Ne már ne csináld .-nyöszörgött Louis .-ne itt .-nevette el magát .

-Kérlek.!-könyörgött neki Harry .

Én megálltam az ajtóban egy kicsi résen keresztül figyeltem őket ..

-okéé akkor ha tudsz válaszolni pár kérdésemre .-mosolyodott el Louis ugy ahogy rám sosem szokott .

-Mi a kedvenc zöldségem?.

-Ez könnyű ,répa .-felelt Harry .

-Mi lesz a fiam neve  ?

- Kevin .

-Mi a kedvenc ételem .?.-kérdezte Louis

-Kolbász .-nevette el magát Harry ...

-Nah de most komolyan .-nevetett Louis is olyan őszintén ahogy előttem és mások előtt   még soha .

-Spagetti  ..és szereted a teát kedvenc színed a kék, kedvenc állatod a majom és régióra szeretnél egy kiskutyát ..mindent tudok rólad Lou.

-Mi a leghosszabb szó ?.-kérdezte Louis egy rövidke csend után .

-Elkelkáposztalaníthatatlanságosságaitokért.    -mondta ki Harry egyetlen levegő vétellel 

.

Annyit vettem észre ,hogy egymásnak estek ,nekem ennyi elég is volt ezért vissza másztam Louis szobájába. 

Lefeküdtem az ágyra és elgondolkodtam ...

Én nem vagyok boldog .

Kezét fogom ,de ő máséra vágyik ahogy én is .

Engem csókol a kamerák előtt ,de ez csak játék .

Túljátszott és rossz producerek által megszervezett film a miénk .

"Szia.!Hogy vagy?."-Kaptam egy üzenetet attól a lánytól ..

"Egyre rosszabbul "-feleletem őszintén .

"Egyszer minden rendbe fog jönni ,csak hallgass a szívedre "-válaszolt Ronie .

"Azt fogom tenni !köszönöm x.o.x" .-írtam vissza és lecsaptam a laptopom tetejét .

Futottam le a konyhába tudtam ,hogy még ott vannak és igazam lett ott ölelgették egymást és nevetgéltek annyira hihetetlenül édesek voltak ...

-Elegem van!-törtem meg az enyelgést .-Nem bírom tovább ,ez a ti titkotok és nem az enyém ,ez a ti játékotok és én csak egy játékszer vagyok ...MONDJÁTOK EL NEKIK  tudniuk kell .-akadtam ki és öntöttem ki a bennem lévő érzelmeket .

-Eleanor kérleee.,..-kezdett bele Harry .

-Nincs semmi kérlek és nincs több  hazugság hülye kis buzik vagytok és szeretitek egymást .Miért olyan nehéz ezt felfogni ..??.-üvöltöttem velük , az ajtóban megjelent a többi fiu és Bella is .Feléjük fordultam és megráztam a fejem .-nem tehetitek ezt velem tovább .!-jelentettem ki halkabban .-nem tehetitek ezt a rajongóitokkal akik szereltnek titeket..-fordultam Louis felé .

-Nyugodj meg El.-mondta Liam ...

-Elmondjuk!.-jelentette ki Harry komoly tekintettel.

Felkapta a kocsikulcsot .-gyertek .-mondta és megragadta Louis kezét így történt ,hogy este 9 órakor pizsomában  berontottunk a BBC -rádióhoz ....

Megbeszéltünk minden amikor odaértünk és engedélyt kaptunk ,vagyis csak Louis és Harry mert ez az ő dolguk volt ...

-Sziasztok  Harry vagyok !.Lehet ,hogy most sokatok szívét fogom összetörni és sokan csalódnak bennem ,de egy kibaszott buzi vagyok és szeretem Louist .!-mondta Harry határozott hangon .

-Sziasztok Louis vagyok és sajnálok minden hazugságot -mondta majd felém fordult .-és Elnézést szeretnék kérni El-től a sok szenvedés miatt .köszönök mindent .-mosolyodott el , végre rám is őszintén mosolygott és a szívem újra megdobbant újra élni kezdtem ezzel a pár mondattal szabad lettem ... 

-Éljenek a buzik .-kiabáltam bele nevetve a mikrofonba ...annyira szabadnak éreztem magam mint Louis és Harry ...de ennyire szerelmes sosem leszek ..ennyire szerelmes senki sem lehet .

Romeo and Júlia /IanSomerhalder /Demi/Fantasy

Kicsit fura lett ,mert rántót hús sütés közbe írtam ,de azért remélem annyira nem szörnyű .

<3

Túl sokáig maradtam erős és túl nagy falat építettem a darabokban heverő szívem köré ,reménykedve ,hogy az idő majd minden sebet begyógyít ,de itt már a bölcs szavak sem segítenek .Egyetlen egy ember miatt ítéltem el a többit
-Jó reggelt osztály William Somerhalder  vagyok az új irodalom tanár .-lépett be az ajtón a remény ,sötétbarna  haja és kék szemei voltak öltönyt és nyakkendőt viselt .Megkért ,hogy mutatkozzunk be és így is tettünk ,én voltam az utolsó mert a leghátsó padsorban ültem a bal oldalon
-Demetria Lovato vagyok 18 éves ,nincs hobbyim s kedvenc tantárgyam se ...
-Életed sincs .-szólt közbe Taylor amin mindenki jót kuncogott kivéve a tanár urat .
-Hánytatja magát és folyton depizik ....szánalmas .-mondta Kevin is
És ,hogy Marie se maradjon ki .-Vagdossa is magát .!-jelentette ki jókedvűen .
A könnyeim mér belülről mardostak .
Legbelül sikítottam de tudtam , jól nem haja meg senki ha hallanák sem érdekelné őket .
Csak egy porszem vagyok a homokozóban amit elfúj a szél ,teljesen jelentéktelen hiszen még van több milliárd belőle ..miért pont az az egy számítana ? Miért pont én számítanék valakinek ?
Darabokban voltam ,megalázva az élet tönkretett ...
-Magunknak sincs élete ha az övével foglalkoznak .-monda a tanár úr miközben felírta a kötelező olvasmányt a táblára "Romeo és Júlia " ....
-Olvasta már valaki a könyvet ?.-kérdezte még mindig a tábla felé fordulva .
-Én..igen .-tettem fel a kezem , felém fordult és úgy éreztem mindenki engem bámul .
-Tetszett ?.-mosolyodott el .
-Igen .
-Megkönnyezte ?.-kérdezte .
-Nem -mondtam határozottan .
-Ő sosem sír ,nincsenek érzései .-mondta Taylor ...mintha tudna is rólam bármit .
-Igaz ez ?.-jött oda az asztalomhoz Mr.Somerhalder  .
-Csak olyanért sírok aki megérdemli és sosem sírok mások előtt ,csak azok előtt akiket szeretek -magyarázkodtam ,nem akartam ,hogy azt higgye nincsenek érzéseim ...mert igenis vannak csak mélyen elbújtak mindenki elől .
Ez a nap is csak egy tipikus hétfő volt , hely nélkül az ebédlőben ,hosszú unalmas órák és a csipkelődő beszólások .
Túl éltem egy újabb iskolai napot ..
******Másnap Irodalom óra ******
-Elkezdtétek már a könyvet -kérdezte a tanár úr kedves hangon .
Senki sem szólalt meg és ezt mindenki nem-nek vette .
-Akkor álljatok neki ,mindenki vegye elő -utasított minket .-kivéve téged Demetria -indult meg felém .
-Hívjon Deminek .-mosolyodtam el zavartan .
-Rendben ,Demi tud idézni pár sort az olvasmányból .? -kérdezte és csillogó szemeivel bámult rám amikben eltudtam volna veszni egész életemben .
-"Az éj gyertyái leégtek, s a reggel
ugrásra készen áll a hegytetőn. 
Indulok élni. Maradnom: halál."- Dadogtam el a kedvenc soraimat .William nagyon büszke tekintettel méregetett .

Bolintott egyet és vissza sétált az asztalához ..
-Akinek segítségre van szűksége a történethez az jöjjön el hozzám .-mondta miközben írt fel valamit a táblára .
-ide gyertek ,talán otthon leszek mutatott a táblán lévő címre .
Amikor hazaértem ,erős késztetést éreztem arra ,hogy elmenjek mintha nem is én irányítottam volna magamat ,valami azt mondta ,hogy muszáj elmennem.Ledobtam a cuccaimat és már indultam is .Az út nagyon hosszúnak  tűnt pedig csak pár utcányit kellet gyalogolnom de mégis ...
Bekopogtam ,de senki sem nyitott ajtót ...ezét félénken benyitottam .Amit ott láttam teljesen lefagyasztott ,elfelejtettem levegőt venni azt sem tudtam ,hogy kell .
-Ohh elnézést .-törölte le a vért szájáról .Csak bámultam rá hitetlenkedve mintha egy álomban lennék ,nem tudtam felfogni ,hogy a szemem előtt ölt meg egy embert ...
-Akkor bemutatkozom még egyszer .-jött közelebb .-William Shakespear vagyok .-nyújtott kezet ami tiszta vér volt .
Elfogadtam a kézfogást ,nem voltam olyan mint a többi ember ,nem ijedtem meg ,nem féltem tőle .
-Mi vagy te .-kérdeztem miközben végig simítottam arcát ,annyira gyönyörű volt szemei aranybarnák voltak ,szemfogai kivillantak és a vér még mindig folyt az ajkain valami vonzott benne olyan érzés volt amit nem lehet elmagyarázni ,amire nincsenek hasonlataim ,olyan amit eddig nem éreztem .
-Ha elmondom ,kerülni fogsz ? félni fogsz tőlem ?.-kérdezte miközben szemei vissza változtak kékké .
-Vámpír vagy ..és nem félek tőled .-mosolyodtam el .
-Pedig kéne .-húzta ajkait sexy féloldalas mosolyra .Olyan erővel lökött az ajtónak ,hogy azt hittem ketté török ...
Olyan erős volt és csodálatos minden érintése nyomán égett a bőröm.
Amikor megcsókolt a világomban újra fény gyúlt és a falam ketté hasadt a szívem újra szabad lett .
-Fájni fog .-súgta a fülembe ,de nem érdekelt .Olyan volt mintha évek óta  ismerném megbíztam benne .Hittem minden szavának ,de nem kellet volna .Minden túl tökéletesnek tűnt ,tudtam ,hogy nem lehet igaz .Az iskolában titkoltuk ami köztünk van ,de a hetek teltek és minden egyre bonyolultabb lett ,betöltöttem a 19-et és rájöttem ,hogy ő sosem fog öregedni miközben és egyre idősebb leszek. Én nem voltam kész a búcsúra minden olyan gyors volt nem volt időm szeretni ,de ő azt mondta,nem ilyen életet érdemlek és nem tehet olyanná amilyen ő .
-Szóval csak egy játék voltam amíg meg nem untál !-jelentettem ki de inkább hangzott kérdésnek .
-Nem én csak..-kezdett bele .
-Tudod mit ,már megszoktam ,nem kellet volna bíznom benned .-sírni kezdtem .
-Ne sírj ,senki sem érdemli meg a könnyeidet ...
-De te igen .-kezdtem el sírni még jobban
-Miért ?.-kérdezte
-Mert szeretlek ,nem számít hány 100 éves vagy én nem félek a haláltól ...szeretlek .-üvöltöttem  erősen magához ölelt és kinyögött egy -Sajnálom.-ot.
Elment az életemből ,azt mondta minden legyen olyan mintha nem történt volna semmi ...könnyű ezt mondani ,de nehéz tényleg ugy tenni ...mert tehetsz ugy de attól még tudod ,hogy meg történt és minden egyes másodpercét élvezted .Szerettem mellette felébredni ,elmenni vele sétálni szerettem a mosolyát amikor nekem szólt ,szerettem elmerülni szemeiben és most csak itt ülök az órán és bámulom ahogy a táblánál mutogat és magyarázza a Romeo és Júliát .
Haza érve zokogva vettem be magam az ágyamba majd a szekrényemhez siettem ,kivettem pár gyógyszert és pengét ....később egy kórházban ébredtem kikötözve az ágyhoz .

Fehér falak vettek körbe ,olyan kicsinek tűnt a hely ,reménykedtem abban ,hogy meghaltam ...de nem így volt .
-Jól vagy ?.-hallottam meg anyu aggodalmas hangját aki az ágyam mellet ült .
-NEM ..MEGAKAROK HALNI!-üvöltöztem
-Engedjenek el .!-kezdtem el sírva üvölteni .-megakarok halni .
Minden olyan lehetetlen volt ,még meghalni sem hagytak ,pedig én szerettem volna .
-Tűnjetek innen ,hagyjatok meghalni .-kiabáltam az orvosokkal és az ápolókkal ...
Az egyikük egy injekció nyomót a jobb karomba ,bárhogy ellenkeztem nem sikerült mert le voltam kötve .
-Aludj ,kislány.-mondta az orvos ...majd nem sokkal később el is aludtam .
Éjszaka közepén ébredtem meg és szembe találtam magam Williammel ,lett volna hozzá pár mondanivalóm de inkább csak csendben néztem ,a könnyeim végigfolytak az arcomon és égették a sebeimet .
-Mit tettél magaddal ?.-fogta meg a kezem aggodalmasan könnyes szemekkel .
-Ezt te tetted velem !.-jelentettem ki rekedt hangon .
-Hagyj meghalni vagy élni Halott ként .-mondtam halkan .
-Nem hagyom ,hogy meghalj -mondta és közelebb hajolt .-szeretlek -súgta a fülembe és megtette amit mindig is szerettem volna ,örök életet kaptam amit mellette élhetek le  .
És boldogan éltünk amíg meg nem haltunk . ....

x.o.x.-Ronie 

The Wolverine Love Story .

-Marie Segítenél ? .-kérdezte Logan aki félmeztelenül állt a szobám közepén és a nadrág gombjával szerencsétlenkedett .
 -ez a gomb elég makrancos.- mosolyodott el .Odamentem segíteni neki ,tényleg nagyon nehéz volt begombolni de a kicsi kezeimmel sikerült .Büszkén nézetem fel rá , hogy valamiben jobb  vagyok mint ő még ha ez csak a nadrág begombolás is ...
-Ettől még nem kapsz Oscart ugye tudod ?.-nevette el magát miközben felvett egy pólót is .
Elmosolyodtam és leültem az ágyam szélére .
-Köszönőm ,hogy kiszedted a golyókat belőlem .-ült le mellém az ágyamra  -Hogy háláljam meg ?.-kérdezte kedvesen.
Rengeteg minden kavargott a fejemben amit szerettem volna kérni de a sok dolog helyett csak annyit mondtam "nem kell meghálálni".
-Logan ...-kezdetem bele valami nagyon fontosba ....de nem jött össze .
-Mond csak ..
-még mindig fáj amikor azok az izék kijönnek ?.-kérdeztem félénken ,bár teljesen másra voltam kíváncsi .
-Rohadtul .-mosolyodott el és kiengedte adamantium karmait .
Cseppnyi fájdalmat sem láttam szemében ,olyan könnyűnek tűnt nehéz volt elhinni ,hogy fáj neki .
Hátradőlt az ágyamon ,ami valami furcsa módon nagyon jól esett mosolyra húzódott a szám és csak bámultam ahogy elfoglalja az ágyamat .
-Mi olyan vicces ?.-kérdezte .
-See ...semmi .-dadogtam zavartan és bámultam tovább egyszerűen nem tudtam mást nézni .
Mindig olyan csodálatos és erős vagy csodálatosan erős volt .
Mellette biztonságban érzem magam tudom,hogy minden áron megvéd még ha az életébe kerül is .
-Logan ...-kezdtem bele újra hátha most elég erős  leszek... 
Ő csak csodálatos szemeivel várakozva bámult rám.
Nagy levegőt vettem és összeszedtem minden erőmet ...
-Logan ,miért nem szeretsz engem kicsit másképp ?.
Nem válaszolt semmit csak bámult rám felhúzott szemöldökkel .
Mit is gondoltam ...(?) Csak egy 25 éves buta  kis ember vagyok a sok közül ő pedig száz valahány éves csoda.
Nem tudtam mi lesz most ,féltem a választól....
-Ne haragudj buta vagyok .-ráztam meg a fejem .
-felejtsd el amit ez előbb mondtam .!-jelentettem ki .
-Nem akarom elfelejteni .-mosolyodott el .
Régen láttam már így mosolyogni bár amikor megismertem akkor is morcos fajta volt .Azóta sem ismeri el ,hogy aznap a kocsmában megmentettem az életét .
Rengeteg minden történt azóta ,az eltelt 9 év alatt .
A Professzornak volt egy régi ellenszere a képessége visszatartására ,ezt fejlesztve elérte ,hogy a képességem eltűnjön mintha nem is lett volna és most végre hozzá érhetek ...
-Vadóc ...-kezdett bele édes féloldalas mosollyal .
-igen ?
-köszönöm ,hogy 9 évvel ezelőtt megmentetted az életemet ..-mondta komoly tekintettel .
-Nagyon szívesen .-nevettem el magam ...-tudod Logan én....-kezdtem bele ,de ajkaimat lefoglalták az övéi ,ami ellen semmi kifogásom nem volt így hogy már nem jelentek számára veszélyt.
-Ez volt életem első olyan csókja ahol a fiu nem került kórházba .-nevettem el magam .
Levette a pólóját majd csókolgatni kezdett , olyan érzés volt amikor megkapod azt az ajándékot amire évek óta vágysz ..nem ez még annál is jobb volt .Olyan hirtelen történt minden ,remegő kezekkel értem testéhez annyira boldog voltam ...
-nyugi mondtam már ,hogy nem harapok .-fogta meg remegő kezemet ...
-Amióta megismertelek itt vagy bent .-mutattam egyik kezemmel a fejemre.
-Én inkább itt szeretnék lenni .-tette kezét a szívemre .
Kezeit szépen lassan végigvezette oldalamon megragadta a pólóm végét és megszabadított tőle .
Nagyon szégyellős voltam magamra akartam húzni a takarót de nem hagyta 
-Tudom ,hogy azt mondtam nem harapok ,de mégis fogok .-mosolyodott el csókolgatni kezdte nyakamat miközben hátra felé kezdett dönteni .Néhány helyen megharapott .
-Segítek a gombbal .-csatoltam ki nadrágját remegő kezekkel 
Akartam őt akartam mindennél jobban .....
Minden olyan gyorsan történt mégis minden pillanat tökéletes volt és felejthetetlen ...
Minden érintése ,olyan volt mintha mindig is erre vágytam volna ...nem akartam ,hogy más érjen hozzám csak ő.
Nem tudtam ,jó -e az amit teszünk de azt sem ,hogy rossz ...nem érdekelt senki véleménye ...
A levegő egyre kevesebb lett a szobában amit nagyrészt a nyögéseim váltottak fel még a könnyeim is kijőttek de azok a boldogság miatt .
Miközben én a hátát markolásztam ő a párnát szórta szét karmaival ... próbáltuk vissza nyerni a normális légzésünket ,pár perc múlva ez sikerült is .
-Én nem tudok repülni sem szuper dolgokat tenni nekem már nincs semmi képességem ,biztos ezt akarod Logan ?.-kérdeztem még kicsit mindig lihegve .
-Téged akarlak Marie .-mosolyodott el .

Unatkoztam ...

my story

Minden egyes porcikámmal probáltam megfelelni minden ember számára .
Bármi probáltam lenni az sosem sikerült...Mindig az voltam amit elvártak .
Csak egy ember vagyok aki saját maga elől menekül .
De hova is mehetnék innen nincs kiút ,túl magas falakat építettem magam köré .
Az életem olyan volt nélkülük mint egy  rubik kocka  amit évekig próbálsz kirakni de teljesen feleslegesen .
Játszadozni kezdtem az életemmel ha már mindenki más játszik vele ..pont én miért ne tegyem ?
A penge olyan volt nekem mint másnak az étel .
A gyógyszerek mint a kis cukorkák .
Álmatlan éjszakák nekem már megszokottá váltak .
Sírógörcsök....ugyan már nekem az olyan volt mint másnak lélegezni .
Elfelejtettem beszélni másokkal ,nem bíztam meg senkiben nem engedtem közel magamhoz senkit .
A nyarat a szobámba zárkózva töltöttem ,hogy ne kelljen látnom a szüleim semmit mondó arcát .
Hallgattam az értelmetlen veszekedést ...de már megszoktam ...
Egyik este csak ugy elkezdtem sírni nem bírtam aludni emlékképp gyötörtek  ,ahogy mindenféle érzelem nélkül pofon vág vagy ok nélkül kiabál .
Bezárva éreztem magam nem csak a házba nem csak a szobámba hanem az egész életemben ...
Rabnak éreztem magam a saját  életemben ..
Nekem senki sem mondta ,hogy szép vagyok ...
ezért sosem éreztem magam annak .
De jött az One Direction ...nem szerettem őket .
De én sosem utáltam senkit ok nélkül ezért okokat kezdtem keresni egyetlen egyet sem találtam
,megszerettem őket .
Ők elmondták ,hogy szép vagyok ,okos és fontos vagyok nekik .
A rekorddöntések miatt lettek álmatlan éjszakáim és nem a sírás és rémálmok miatt amik még ma is gyötörnek.
Sírógörcseim is megmaradtak az új Klippek és nem apám szavai és ökle  miatt .
Directioner lettem ..boldog és végre tartoztam valahova .
De ezt csak bemeséltem magamnak ,semmi sem volt tökéletes ..soha sem lesz az

Van egy részem ,amit már sosem szerezhetek vissza ...

Sosem leszek már a régi.....

Senki sem tudja milyen voltam ....senki sem ismert már én sem emlékszem

Boldog voltam ??

Sokat nevettem ??

Játszottam az oviban ??

Voltak álmaim ?....

Akkor is féltem haza menni ??

Szerintem csak egy kislány voltam az ablakban akinek könny folyt végig az arcán .Elveszett voltam aki csak próbált igaz barátokat találni ...voltak álmaim az ,hogy elmegyek ...el innen messzire nem menekülni akartam ,csak elfutni az életem elől amit nekem adtak pedig nem kértem ....

Valami ilyesmi lehettem ...sosem voltam boldog csak vidám a vidámság egy múló állapot  pont mint az eső ...kitombolja magát ..majd felszárad és nyom nélkül eltűnik .

Csak akarok valakit akinek a szíve törött darabkája pont illik az enyémhez ..
És együtt ázhatunk az esőben az One direction koncertre várva évek múlva amikor már minden a múlt lesz és az igazi Directioner ott áll és eléri az álmait ....azt ami eddig életben tartotta ...

Ott akarok állni ,látni őket a dalaikat velük együtt énekelni hamis hangon a könnyeimmel küzdve .
Látni akarom azoknak az arcát akik nem hittek bennem ...
és azoknak is akik azt mondták Larry nem igaz és hülye vagyok ....
Amikor Louis elveszi feleségül Eleanort én akkor is Larry Shipper maradok mert az voltam az elejétől kezdve és az maradok amíg directioner leszek ....egész életemben .
A szeretteim darabokra törtek ...megöltek ,megölték azt aki  voltam olyanná tettek amilyennek ők akartak látni  és jőt 5 fiu aki életre keltett olyanná tett aki ma vagyok .! Olyanná aki tud szeretni  ...

Warriror /Larry/

Egy kertvárosban nőttem fel ahol mindenki ismer mindenkit  ahol az emberek már akkor tudják mit csinálsz amikor te nem .Mindent tudnak és mindenkiről rólam például azt ,hogy minta gyerek vagyok .Apukám nagyon büszke rám és idilli családként élünk .A szüleim boldogok és szeretik egymást 4 húgom van és egy nővérem .
14.-éves voltam amikor elválasztottak a legjobb barátomtól akkor még nem értettem miért   ma már tudom ,hogy a homofóbia miatt tettek tönkre egy barátságot .Harry titka kiderült és az egész város ezen csámcsogott és azon ,hogy túl sokat van velem .Apuék bezártak a szobámba és Harry szüleit megkérték ,hogy tartsák tőlem távol a fiukat .De én ezt nem akartam ,Harry mellett akartam lenni megakartam ölelni mint régen és hiányzott minden érintése és szava .Napokig nem láttam , nem hallottam hangját , de nem bírtam tovább azóta minden este kiszököm hozzá hallgatom édesen csengő hangját és ölelgetem amíg csak lehet .De az idő túl kevés vele az örökké valóság is egy szempillantás alatt elütne.
-Megint elmész ?.-kérdezte Lottie amikor már fél lábban az ablakon kívül voltam .-Olyan leszel mint ő.-folytatta lehajtott fejjel mintha szégyellne engem .
-Attól mert ő meleg én még nem leszek az .Ő a legjobb barátom és nem számít ,hogy más nekem szűkségem van rá.-válaszoltam nyugodt hangon miközben belülről az ideg tépett szét.
- Szűkséged ?...-nézett fel rám haraggal teli szemekkel  .-Mire?.-jött közelebb és kezével hadonászni kezdett .-az ölelésére?Hangjára?Karjára a a derekadon ?Puha ajkaira az arcodon ?Göndör fürtjeire ahogy beletúrsz ?..-kérdezte ordítva pont azokat amikre szűkségem van .
-Mennem kel.-nem volt kedvem tovább veszekedni ezért elindultam Harryék háza felé és megláttam alakját közeledni felém a sötétben .Minden egyes mozdulata mosolyt csalt az arcomra , futni kezdett és karjaimba vetette magát mint mindig .-hiányoztál Lou.-súgta a vállamba .Eltolt magától így csillogó szemeivel találtam szembe magam elmerültem bennük, nyomott egy puszit az arcomra majd derekamra helyezte kezét és elindultunk a játszótér felé .Beugrottak a szavak aminek Lottie mondott :az ölelésére?Hangjára?Karjára a a derekadon ?Puha ajkaira az arcodon ?Göndör fürtjeire ahogy beletúrsz ?..
Amikor odaértünk a megszokott helyünkre egyből a hintát vettük célba .Rengeteget beszélgettünk elmeséltem neki , a legutóbbi randimat egy Kathrin nevű lánnyal jókat nevettünk rajt majd felhoztam a beszélgetésemet Lotte-val én nevettem rajt de ő komolyan nézett rám.
-Louis ...-nyögte ki nevemet édesen amikor kiszállt a hintából és az enyém elé állt
-Hmm?.
-Szeretlek ..-monda  .Tudtam ,hogy szeret én is szeretem őt a legjobb barátom .
-én is szeretlek .-mosolyodtam el majd vállába ütöttem.
-Nem ....-hajtotta le fejét .-én tényleg szeretlek .-egyre közelebb hajolt láttam szemeiben a félelmet  nem tudtam mire készül .Ajkai egy nagyon rövid időre az enyémre tapadtak inkább nevezném puszinak mint csóknak .-sajnálom ..-mondta ..és ekkor leesett minden .Erősen ellöktem magamtól és ö a földre esett láttam ,hogy fájt neki de egyáltalán nem érdekelt
-Én nem vagyok olyan mint te én nem vagyok buzi .-üvöltöttem le a fejét .
-én sajn...-kezdett volna bele .
-utállak , undorító vagy ,-dobálóztam tovább olyan szavakkal amik örökké megmaradnak .Könnyes szemekkel nézett fel rám  de ez sem tudott meghatni .Amit tett azt nem tudom megbocsájtani .Elfogadtam ,hogy ő ilyen de a szüleim nem fogadnák el ha olyan lennék mint ő .
-Mi történt ?.-kérdezte Lottie amikor az ablakon másztam be könnyes szemekkel .-Hogy-hogy ilyen hamar vissza jöttél és miért sírsz ? Bántott ?Mondott valamit ?..-kérdezgetett aggodalmasan .
Mindent elmeséltem neki ő volt az egyetlen akiben megbíztam aki meghallgatott .
-Lou....-kezdett bele mintha azt várná én mondjak valamit .
-Soha többé nem akarom látni .-jelentettem ki pedig nem így gondoltam .Tudtam ,hogy szűkségem van rá nélküle olyan mintha csak félig lennék önmagam mintha fél ember lennék .
Két hét elteltével sem kerestem és ő sem engem .Lottie azt mondta ,hogy bele fogok örülni ha nem láthatom  , pár napja már nem is eszem és alig alszom .Az ágyamban fekve azon agyaltam ,hogy nem kellet volna vele  ilyen gorombának lennem .Hiányzott.Látni akartam .-utállak , undorító vagy .-hangzottak le a fejemben amiket mondtam neki .Ő nem tehet arról ,hogy belém szeretett .Tudtam ,hogy most utál engem az utcán még köszönni sem szokott és inkább Zayn-nel és Liam-el log minden nap . A játszótéren is láttam őket a hintánál ugy tűnt nagyon élvezi az új barátai társaságát .Zayn és Liam össze vannak nőve pont mint és Harryvel .Felreppentek olyan pletykák is miszerint Nick-től  aki most költözött ide elég sokszor látják kimenni  Harryt reggelente .Lementem a konyhába és anyu és a barátnői pont róluk beszélgettek .
-Ez a Harry sosem fog megváltozni .-jelentette ki a számomra ismerős asszony de a nevét ne kérdezzétek.
-Nick egyedül álló 29 éves férfi Harry még csak egy 18 éves kisfiú aki azt sem tudja mit akar az élettől és meg sem próbál normális ember lenni -mondta anyu.
-Orvoshoz vagy Pszichiáterhez kéne vinni Harry-t majd ott meggyógyul .-mondta Liam anyukája .
-Vagy csak jól meg kell verni és megtanulja a rendet .-szólt közbe apu aki a kanapén ülve egy sörrel a kezében foci-t nézett ..Megelégeltem az egészet fájt hogy bántják azt akit szeretek és nem bírtam tovább .
-Harry nem beteg ! Ti vagytok azok .! Harry tökéletes ugy ahogy van és nincs semmi közötök az életéhez .-ordítottam rájuk .Meglepett tekintettek néztek rám mint akik még nem láttak embert .
-Ne védd azt a kis buzit fiam .-mondta apu .Bennem minden harag összegyűl és kiakart törni de ekkor megéreztem Lottie nyugtató érintését vállamon .Miatt nem estem neki apunak és küldtem el mindenkit .Miatta nem üvöltöttem mindenkivel .Hogy mernek ilyet mondani Harryre ?.Sírva rohantam fel a szobámba és becsaptam az ajtót olyan erősen ahogy csak tudtam az egész ház beleremegett .Bezárkóztam és  a párnáim közt sírtam egész éjjel .Minden tökéletes lenne ha akkor nem lököm el magamtól Harryt. Teltek a napok és a pletykák körbejárták az egész várost .Anyu barátnői elhíresztelték  a kis akciómat gondolom már Harry is hallotta Liam anyukájától .
Minden éjszaka amit nélküle kellet töltenem üres volt és álmatlan .Lottie és a többi húgom nagyon aggódtak értem a nővéremet Nadiat  ez sem érdekelte nem is várom el tőle a sajnálatot , de a szeretetet igen .
-Gyere enni kincsem .-hallottam meg anyu hangját miközben gyenge kezeivel az ajtómat ütögette .
-Nem vagyok éhes .-válaszoltam , de a kijelentésemet korgó gyomrom cáfolta meg .
Anyu benyitott és leült mellém az ágyra vártam ,hogy lerángat az asztalhoz de nem tette .
-tudom ,hogy Harry-vel régen  jóban voltatok , de meg kell értened ,hogy ő már nem az aki volt .
-miért miben más ?-kérdeztem .
-homoszexuális .-mondta ki olyan nehezen minta a szó hallatán mindjárt elhányná magát.
.-Igen ?..De engem ez a homoszexuális tesz boldoggá miatta mosolygok reggelente .és tudod miért ?..mert minden este találkoztam vele azóta is már 4 éven keresztül..és tudod miért vagyok most ilyen ?-mutattam magamra .- ..azért mert ő nincs mellettem ..-meglepetten és csalódottan nézett szemeimbe .
-de ugye nem .....-kezdett bele .
-mi az ?.-kérdeztem rá mert láttam nem akarja befejezni a mondatot .
.-De ugye nem történt köztetek semmi?.-kérdezte lehajtott fejjel majd reménykedve nézett rám .
-Nem ..-mondtam mire hallottam ,hogy meg könnyebbült és arcán a vonások is lágyabbak lettek
.- de baszottul szeretném ,hogy történjen .-jelentettem ki mosolyogva mire erős pofont éreztem meg arcomon de ezen is csak mosolyogtam .Már én sem értem mit miért teszek .
-Holnap beszélek Anna-val , soha többé nem fogtok találkozni .-pattant fel mellölem .
-Felesleges .Harry utál engem ..-mondtam és újra könnyes lett a szemem .
Anyu kiment és nagy nehezen rávettem magam ,hogy felhívjam Harryt..Nagy levegőt vettem és megtettem.
-Mit akarsz  ?.-hallottam meg haraggal teli hangját .
-Szi..szia...én csak beszél..ni akarok veled.-dadogtam össze vissza a torkomban csomó a gyomromban pillangók voltak és a szívem is majdnem kiugrott a helyéről
-Mit akarsz  ?.-hallottam meg haraggal teli hangját .
-Szi..szia...én csak beszél..ni akarok veled.-dadogtam össze vissza a torkomban csomó a gyomromban pillangók voltak és a szívem is majdnem kiugrott a helyéről
-Hallgatlak .
-Találkozzunk ....kérlek .
-Rendben -felelt nyugodt hangon .
-Akkor megyek is .-mosolyodtam el és kinyomtam a telefont mielőtt meggondolhatná magát .
Kimásztam az ablakon szokásomhoz híven  de még csendesebben mint eddig valaha .
Elindultam Harryék felé , amikor megláttam nagyon megörültem , nem tudtam nem mosolyogni .
Megállt előttem ...nem ölelt ..nem puszilt ..meg .
Akkor megteszem én !
Odamentem hozzá és erősen magamhoz szorítottam majd puszi helyett egy csókot nyomtam édes ajkaira amiknél jobban nem vágytam semmire .
Amikor visszacsókolt nagy kő esett le a szívemről és olyan boldog voltam mint még soha ,azt akartam ,hogy mindenki tudjon rólunk .
Én csak vele akartam lenni ...
-Szeretlek Harry .!-mondtam ki hangossal .
-Én is szeretlek .-mosolyodott el miközben könnyek folytak végig az arcán .
-Sajnálok mindent amit mondtam .
-Semmi baj .-ölelt magához szorosan .


-

1.rész ./Broken /Tom Hiddleston /

Túléltem az első napot .Rengetegszer mondtam ,hogy "jól vagyok" ,de egyiket sem gondoltam komolyan .De szerencsére senkinek sem tűnt fel .Ha valaki megkérdezi "hogy vagy ?" igazából nem is kíváncsi a válaszra ,egyáltalán nem érdekli .
Félek attól ha egy pillanatra is engedném ,hogy boldog lehessen a világom újra össze dől és építhetem újra a kis falamat ....Sötétedéskor indultam haza a barátaimtól ,a lámpák fénye pislogva világították a járdát amin akármennyi ideig mentem mindig olyan volt mintha egy helyben mennék .
Minden olyan volt mint egy rossz horror filmben ahol én leszek az áldozat ...de teljesen mindegy mert a saját magam áldozata vagyok azáltal ,hogy  én vagyok én .
Már csak haza akartam jutni valahogy , akárhogy .
Csak mentem előre ,már nem érdekelt a sötétség nem számított semmi , csak haza akartam érni .
Sosem akartam ennyire otthon lenni ,de most sem az vezérelt ,hogy a szüleim semmit mondó tekintetét bámuljam hanem az ,hogy végre aludhassak .
A kutyák ugatni kezdtek és a szívem majdnem kiugrott a helyéről a lámpák már több helyen nem is égtek  nagyon féltem .Futni kezdtem előre jól tudtam ,hogy sok erre felé a rossz ember akik csak bántani tudnak és bármire képesek .Itt nőttem fel és gyűlölőm ,mindig akartam valaki lenni valaki aki nem itt él olyan ember akinek van esélye arra ,hogy valaki lehessen  ha itt maradok egy senki leszek pont mint a családom és az ismerőseim .
Én nem akarok ilyen életet nekem álmaim vannak amikért harcolni fogok mert megtanítottak ,hogyan kell .
Régen minden nap egy harcosnak éreztem magam amikor lefeküdtem tudva ,hogy túléltem még egy itthon töltött napot .
Már hat évesen az ajtónak  háttal hallgattam a családi vitákat , befogtam a fülem és üvöltve sírtam .
-Mindjárt vége ...vége lesz ..mindjárt .-suttogtam magamnak ,hogy csak én halljam meg .
Nem akartam mást csak eltűnni ,elmenni .
Én sosem akartam hercegnő lenni , nem akartam nagy házat , sosem akartam ezeket .
Minden egyes pillanat örökkévalóságnak tűnt az életemből .
Sosem voltam az aki lenni szerettem volna .
Egyre lassabban kezdtem futni miközben a levegőt egyre gyorsabban vettem .
Alig kaptam levegőt ezért megálltam  térdeimre támaszkodva lihegtem .
-Jól van kisasszony ?.-hallottam meg egy kedves,aggódó  férfi hangot a hátam mögül .
-Persze .-feleltem még mindig fuldokolva .
Megfordultam és az irodalom tanárommal találtam szembe magam .
Aggodalmasan tekintett rám ,zöldes kék szemeit megcsillogtatva amitől még jobban nem kaptam levegőt .
Ő volt az egyetlen jó dolog a mai napban és talán az egész életemben .
Első sulis nap volt ráadásul Hétfő , de amikor belépett a terembe még a nap is szebben kezdett sütni és minden olyan egyszerűnek tűnt .
-Haza kísérhetem Jane ?.-kérdezte kedvesen . Csak bólintottam egyet  , nem volt semmi ellenvetésem .
Elindultunk mutattam az utat miközben jelentéktelen apróságokról beszélgettünk , rengetegszer megnevettetett ami elég nehéz ...
Már nem féltem mellette valahogy biztonságban éreztem magam ,talán azért mert ő felnőtt 33 éves férfi én meg csak egy 16 éves kislány vagyok  aki nem tud semmit az életről .
-Itt is vagyunk .mondtam és megálltam felé fordulva .
Csodálatos szemeivel végig nézett rajtam és tekintete nyomán égett a bőröm miközben a hideg is kirázott .
Nyomott egy puszit a homlokomra ,amit nem tudtam mire véljek .
Nagyon meglepett ,fel sem fogtam mi történik .
-Akkor majd holnap  irodalmon !.-mosolygott édesen ,intett egyet és el is tűnt.Egy ideig figyeltem egyre kisebb és halványodó alakját a sötétben  , majd nagy veszekedést hallottam meg ami a házunkból jött .
Nagy levegőt vettem és a legrosszabbra felkészülve rontottam be a házunkba .
-Nem jövők vissza ne várd !.-üvöltötte apu ahogy csak kifért a törtkán , feje már vörös színt vett fel ,de nem hagyta abba .-Soha többé ne keress .!-mondta kicsit nagyobb hangerővel  mintha az előző nem lett volna elég hangos .Felkapta a bőröndöket és kiviharzott az ajtón mindenféle köszönés nélkül .
Anyu zokogni kezdett , bár szerintem nem a szomorúság hanem a düh miatt .
-Mi történt ?.-kérdeztem határozottan .
-Mást szeretek .-nyögte ki anyu és a könnye még jobban megeredtek , sosem láttam még ennyire sírni.
-Ki az ?.-kérdeztem miközben megsimogattam a vállát  és másik kezemmel könnyeit törölgettem ,teljesen feleslegesen mert mindig jött helyettük egy újabb .
-Tom -jelentette ki .-a ta ...tanárod -dadogta két szipogás között .
Rám nézett és amit akkor a szemeimben láthatott az a csalódás és a fájdalom lehetett ,mert pontosan így éreztem .
Felfutottam a szobámba nem akartam ,hogy síri lásson ,nem láthat gyengének .
Becsaptam magam után az ajtót és bezárkóztam , lefeküdtem az ágyra és hagytam ,hogy a könnyek amik eddig belülről mardostak tegyék a dolgukat .
Csak probáltam lélegezni .
Csak probáltam kitartani .
Mert én építettem ezeket a falakat és most végig nézhetem ahogy leomlanak .
-Elvesztettem mindent .-súgtam magamnak a párnába .
Abban a pillanatban amikor anyu kimondta "a tanárod " a szívem megállt és a rajta lévő repedések még nagyobbak lettek akkorák amiket már nem lehet meggyógyítani.
Miért pont a tanárommal csalja meg aput ?
Miért pont Tommal ?
Bántottak már meg engem ennél jobban is ,de már túl sokat szenvedtem túl sokáig voltam erős .
Csak bámultam a plafont üres volt és fehér ,láttam egy pókot ami szépen lassan ereszkedett le a hallóján ,pont mint ahogy én ereszkedtem térdre a világnak ,szépen lassan megtörtem ....
A tudta ,hogy holnap iskola és elkerülhetetlen a találkozás a tanár úrral összecsavarta a gyomromat és a szívemet .
 Nem hittem el ,hogy vele nevetgéltem .meséltem neki magamról , megpuszilt és közben az anyámmal kitudja hol ,mikor és kitudja mit csinált .
Nem akartam elhinni azt hittem ez csak egy buta álom ,pont mint mikor a nagyi meghalt , nem fogtam fel azt hittem ez nem a valóság és még hetekkel későbbi is vártam ,hogy végre megszólaljon az ébresztő idegesítő hangja és felébredjek .
Reggel arra a hangra ébredtem és lecsaptam magam mellöl az ébresztő órát egész este nem tudtam aludni ,mert csak Mr Hiddleston járt a fejemben .
Elvégeztem a reggeli teendőimet , össze dobáltam valami reggelit és elindultam az iskola felé .
Elment előttem a járdán egy fekete kiscica
-Remek !.-jelentettem ki szemforgatás közben ...és abban a pillanatban elkezdett esni az eső .
Megállt mellettem egy fekete Range Rover , nem volt ismerős nem  értettem miért állt meg  ,de nem futottam el .
-Elvigyelek Jane ?.-kérdezte az autó sofőrje aki nem más volt mint a drága  irodalom tanárom .
-Nem kell ..köszönöm .-feleltem lenézően .Elindultam előre ,de ő nem adta fel lassan kezdett menni mellettem .
-El fogsz ázni ..-mondta aggodalmasan .
-Nem érdekel.
-Meg fogsz fázni .-nyaggatott tovább .
-Az nem a maga gondja .!-fordultam felé és megálltam ,mire ő is leállította álmaim autóját .
-De anyukád nem fog neki örülni ha megfázol.-rázta meg a fejét .Elmosolyodtam és abban a pillanatban minden kezdett összeállni ...csak azért volt velem kedves ,hogy megszeressem ,pedig ha tudná mióta szeretem teljes szívemből ....
-Anyu többi szeretője is ezt mondja .-hajoltam be a lehúzott ablakon .Kinyitottam az ajtót és beültem mellé .
-Nah mi lesz ?.-kérdeztem mosolyogva .Arca teljesen lefagyott nem tudta hova tenni ezt az egészet .
Nagy nehezen végre elindultunk , alig lehetett látni valamit a zuhogó esőtől .
Leromboltam azt ami a falamból maradt  ,most már mindenki bánthat ,de azt vissza adom .
"Lökj meg és én visszalökök .."
Megbántott én is megfogom .
A nap lassan telt unalmas órákkal és túl rövid szünetekkel .
Negyedik órám volt irodalom amin aludtam , egyáltalán nem figyeltem oda.
Tavaly ez volt a kedvenc tantárgyam talán a tanár út érdeme ....de most már ez sem érdekel .
Aludtam hiszen miatta töltöttem ébren az éjszakát .
Alig vártam ,hogy vége legyen  a napnak és haza mehessek a kis rejtekhelyemre , ami a szobám .
Amikor hazaértem lefeküdtem az ágyra és eszembe jutottak azok az apró dolgok amik erőssé tettek .
Ha meg is akarok halni akkor is erős vagyok mert van erőm ahhoz ,hogy megragadjam a pengét és megsebezzem magam ,megfogjam a gyógyszert és bevegyem mindet .
Erős vagyok ,mert azzá tettek a fájdalmak erős mert annak  kell lennem a falaim nélkül is .
Erős ,mert nem féllek sírni .
Ha vaki megbánt azt nem felejtem el , mert aki egyszer megteszi megteszi még százszós .
Feküdtem az ágyon a gondolataimba meredve és az emlékek közt kutatva .
-Kincsem .-hallottam meg anyu hangját
-gyere le .-kopogott gyenge karjával hármat az ajtómon .
-Nincs kedvem !.-jelentettem ki fáradt hangon .
-Itt van Tom .-mondta halkan ,el sem hittem ,hogy ezt mondta ..nem fogtam fel .
-Nem értem .-morogtam .
-Tom Hoddleston .-mondta ki hangosabban
A szívem összeszorult a falam maradék darabjai leomlottak a szívem repedései ketté hasadtak olyan volt mintha egy láthatatlan kéz fojtogatna és nem hagyna kinyögni egy szót sem ....

You make me strong /Selana,Harry/

https://www.youtube.com/watch?v=0yH65HxIIYE 

A szerelmet nem lehet kérni ezt csak megkapjuk mint egy betegséget amiből nem lehet kigyógyulni.
Gyakran szeretünk bele olyanba akire sosem gondoltunk volna ,valakibe aki  mindig ott volt mellettünk.
Néha fel sem fogjuk és nem akarjuk elfogadni .
De mindegy mi mit akarunk ha a szívünk tudja mi is az amire szűkségünk van igazán.
Így történt ez Harryvel és Nadiaval is, hiszen a szerelem elöl senki sem menekülhet , még akkor sem ha elrepül egy másik vásósba vagy akár országba , de a szíve ott marad annál akit megillet.
Mehetsz te bárhova ha a szíved nem megy veled ,te sem vagy az aki .
Nidia régi álma volt látni Londont ,esélyt kapott rá miért halasztotta volna el ?.
A Gyermekkora amit elvettek tőle késztette arra ,hogy keresse meg az apját Londonban .
Nadia egész életében arra várt ,hogy elmondhassa neki mennyire gyűlöli őt .
10 éves lehetett amikor nevelő szülőkhöz került eleinte nem jött ki az új testvérével Harryvel ,de ez évek múlva rengeteget változott .
-Harry eljössz velem Londonba ?.-kérdezte Nadia a bátyát telefonon keresztül, miközben mindössze egy ajtó választotta el őket és pár lépés.
-Meny egyedül Londonba ,nincs kedven a hülyeségeidhez .-jelentette ki Harry álmos hangon ezeket a bántó szavakat .Nadia nem tudta ,hogy Harry nem vette komolyan és azt hitte ez is csak a szokásos hülyeség .Nem is gondolta ,hogy Nadianak ez mennyire fájt ,aki csak kinyomta a telefont felpattant ,felkapta a jegyeket és minden szó és bőröndök nélkül csapta be maga után az ajtót .Felszállt az első buszra és a reptérre sietett ,a gépig még volt 1 órája ez az idő pont elég volt arra ,hogy a wc-ben kisírja az érzelmeit .
Az emberek gyakran bele sem gondolnak pár szó mekkora fájdalmat okoz egy embernek .
Fel sem fogják ,hogy amit mondanak valakinek mennyit jelent .
Bemondták ,hogy a Londonba tartó járat hamarosan indul így ő is elindult .
Végre elmehetett az álmai után ,megkeresni az apját és a szemébe mondani mit érez .
Út közben rengeteget gondolt Harryre és arra mennyire megbántotta egyetlen egy mondattal .
Minél messzebbre ért a szíve annál jobban megrepedt a tudattól ,hogy Harry nincs ott vele és egyre távolabb kerül .Csak nézett ki az ablakon , bámulta a felhőket és a nagy kékséget ,de még a semmiben is csak Harry arca lebegett ,ha lehunyta a szemeit a könnyei kihulltak .Az út végére a szeme teljesen kiszáradt pedig tudott volna sírni még egy tengert is  ..Írt egy üzenetet a szüleinek  ,hogy a születésnapi jegyeket felhasználva elment az álmai után .
Hiányzott már valaki annyira ,hogy azt hitted feladod ?
Nadia is így érzett egy hetes keresés után sem találta meg az apját .
-Mit is gondoltam London túl nagy .-jelentette ki magában .Harry nem hívta fel bocsánatot sem kért tőle ami még jobban csak gyengévé tette Nadiat .
Nadi rendbe szedte magát Szerda reggel volt .
-Szia Nadi .-hallotta meg Harry hangját és nem sokkal később meg is látta őt ,a konyhából jött ki kezében egy csokor rozsával .
-Mit keresel itt ?.-kérdezte Nadi könnyel teli szemekkel.A fájdalom és boldogság amit akkor érzet egyszerűen darabokra tépte az amúgy is meggyötört lelkét.
-Téged.-ment egyre közelebb Harry ,bátortalanul de mégis elszántan .
Tudta ,hogy nagyon megbántotta húgát amit nem lesz könnyű elfelejtenie .
-Nem hittél benne, azt hitted hülyéskedek ..-akadt ki Nadi.
-Sosem hittél benne ,hogy egyszer itt leszek .
-Szeretlek Nadi .-hajtotta le fejét Harry majd erősen magához ölelte a zokogó húgát . Rájött ,hogy Nadia hiány teljesen tönkreteszi őt.Ezért ment el utána és azért ,hogy mindent bevalljon neki .Együtt nőttek fel szinte olyanok mint a testvérek .Hogy is mondhatná el neki ,hogy beleszeretett ? Harry nagy döntés előtt áll ..a szívére vagy az eszére hallgasson ?
-Nadi...-kezdett bele a fiu félénken .
-Mi az Harry ?.-kérdezte Nadi miközben letörölte a könnyeit .
-Keressük meg az apádat .-mosolyodott el Harry miközben valami olyat mondott amit nem akart .Elakarta mondani ,hogy szereti őt ,hogy ő sosem testvéreként tekintett rá ...de tudta ,hogy ezt nem lehet az ő kicsit Nadiaja erre még nem állt készen .
Rengeteg helyet megnéztek ,az apja régi munkahelyével kezdve ahol nem tudtak róla semmit .

Rengeteget autóztak és az egész várost bejárták egyetlen egy régi fényképpel a kezükben ami Bobbyt ábrázolta ahogy Nadiat ölelgeti ,de semmire sem jutottak.
-Elegem van ! -jelentette ki Nadia könnyel teli szemekkel .
-Nem adhatod fel .-mondta Harry az útra koncentrálva .
Nadia csak bólintót egyet ,de belül már rég feladta talán már csak az az egy dolog éltette benne a reményt ,hogy itt van neki Harry.
-Mennyünk el ebédelni valahova .-hozta fel az ötletet Harry.
-nem tudod anyuék miért nem akarják ,hogy megtaláljam aput ?.-kérdezte Nadi zokogva édes hangon .
Harry és Nadia sem értették soha ,hogy szüleik miért ellenzik annyira ,hogy megtudják az igazat .
Harry csak nemlegesen bólogatott és már útban is voltak egy étteremhez .
A asztal négy személyes volt ,és minden fehérben aranyban és feketében pompázott .
Nadia levágta a képet az asztalra mire a pincérnő felfigyelt .
-Ő itt Bobby ..istenem milyen rég láttam már .-mondta kicsit szomorkás hangon
Harry és Nadi szeme felcsillant .
-Ismeri az apámat ?.-kérdezte Nadi boldogan .
-Persze Bobby Styles .-mosolyodott el a kedves nő .
Nadi nem értett semmit Harry pedig össze szedte minden gondolatát és a szíve összeszorult ...ha az ő apja is Styes és Naida apja is ..akkor ők rokonok .Harry felpattant és megragadta Nadi kezét ,kiszaladtak és beültek az autóba .
-Miért jöttünk el .?Meg sem tudtam kérdezni hol lakik az apám .!-üvöltött Nadia , szemében a harag szikrákat szórt a göndör felé aki csak könnyes szemén keresztül próbált nem neki menni senkinek és semminek .
Harry egész úton némán bámult előre míg azt hallgatta ,hogy élete szerelme mennyi mindent vág a fejéhez .
Amikor beértek a házba a szitkozódás még mindig nem maradta abba ,Harry leült a kanapéra próbálta törölgetni könnyeit de azok csak egyre jobban jöttek és jöttek .
-Utállak! -üvöltötte Nadia ,pedig egyáltalán nem így érzett .
Harryben akkor ott minden elszakadt ,szíve szilánkokra tört ami a lelkét sebezte meg ezerszer .
Agya pörögni kezdett és elege lett ...
.-Szerelmes vagyok beléd Nadia .-nézett fel rá és elszalad meg sem várva húga reakcióját .
Minden olyan lehetetlennek tűnt számunkra ,mindketten megtörtek .
Egyikük sem tudta ,hogyan tovább .
Harry úgy döntött ,hogy a kanapét válasz alvó helynek hajnalban arra ébredt ,hogy ismerős karok ölelik át.
Felnézet álmosan pislogott párat és Nadi csodálatos szemeit látta meg a sötétségben amik csodálatosan ragyogtak talán csak a könnyek miatt .
-Sajnálom.-nyögte ki Harry rekedt halk hangon .
-Én is szeretlek Harry -mosolyodott el Nadia és megcsókolta Harryt .Érezték egymás sós könnyeit és remegő érintéseiket .
Nem számított nekik mi lesz később az sem ,hogy mi volt régen az volt a fontos ami most van .
Nem ők döntötték el kibe szeretnek bele sőt azt sem,hogy  mikor .Nem volt választásuk a szerelem jött lerombolt falakat és ujjakat épített .
Szíveket tört össze és ragasztott meg , lelkeket mentett meg egyetlen szóval "szeretlek".
Minden érintés  égette testüket a bűntudat kevergett a levegőben és a  nyögésekkel együtt zengték be a kis nappalit.
Minden olyan tökéletes volt , olyan mintha mindig is erre vágytak volna .
Harry szeme előtt lebegett az szülei szomorú ,csalódott  tekintete a szíve minden egyes érintéskor kihagyott egy ütemet és ugy érezte elfogy a levegő ...megfullad .Nadia szemébe nézett ahol csak könnyeket látott ami elfedte húga szemének ragyogását .
-Nadi lehet ,hogy mi tényleg rokonok vagyunk .!-hajtotta le fejét Harry miközben két kezével tartotta magát Nadia felett .
-Attól én még szeretlek .-mosolyodott el Nadi és a könnyek kihulltak szeméből ,Harry letörölte őket és talán örökre .
Harry tovább kényeztette Nadi testét és próbálta ménnél tökéletesebbé tenni az első éjszakájukat .
Egészen másnap délutánig nem hozták fel azt a tényt ,hogy ők rokonok .játszadoztak ,főztek ,verekedtek ,párna csatáztak ...Éppen leültek egy filmet nézni  amikor megszólalt a csengő
-Majd nyitom .-mondta Nadi ,Harry kezébe nyomta a Chipset és elindult az ajtó felé .
Kinyitotta és ami ott fogadta teljesen ledöbbentette a szíve egyre gyorsabban dobogott és nem akart semmi mást csak azt ,hogy a szüleik és a vér szerinti apja eltűnjön az ajtóból .
-Szia kicsim .-köszönt Bobby Nadianak .
-Nem vagy az apám ne nevezz a kicsidnek .Évekig az ajtónak háttal hallgattam ,hogy bánsz anyuval aki bele halt abba aki vagy ...Soha ne merj a kicsidnek nevezni .-üvöltött Nadia teljesen kikelve magából ,de ekkor megjelent mögötte Harry aki védő karrokkal ölelte át hátulról .
-Miért nem mondtátok el ,hogy unokatesók vagyunk ?.-kérdezte Harry miközben nyomott egy puszit szerelme arcára .
-Évekig azt hittem ,hogy a mostoha tesóm és semmi rokonság nincs köztünk .-folytatta Nadia .
A szüleik nem tudták mi van köztük ,azt hitték olyan könnyű lesz ezt megoldani ...csak az volt a baj ezen nincs mit megoldani ezt nem lehet helyrehozni a szerelmet nem lehet és nem is kell megjavítani .
Nem számít ki az akit szeretsz csak azt ,hogy teljes szívedből és őszintén tedd .
Harry és Nadia teljes szívükből szerették egymást már évek óta ,csak maguknak sem vallották be  ,nem tudták mi ez az érzés .
-mindent megoldunk és megbeszélünk .-jött bejeb Anna és Nadia vállára helyezte kezeit nyugtatás ként .

-Ezen nincs mit megbeszélni ,ezt már nem lehet megoldani .-mondta Harry hangjában komolysággal és megcsókolta Nadiat .Abban a pillanatban mintha mindenkinek a szíve megállt volna ,mintha az idő sem menne és minden maradna egy helyben .
Ez volt az a pillanat amire szűkség volt ahhoz ,hogy mindenki megértsen mindent .Megértség hol rontottak el mindent .Ha Harry szülei elmondták volna még időben ,hogy mi történt akkor talán nem szeretnek egymásba annak a tudatában ,hogy unokatestvérek .Mosolyogva szakították meg a csókot várva a reakciókat ami Annan-al könnyek Matt-nél mosoly és Bobbynál megvetés volt ...de saját maga iránt .Az életben vannak félreértések nem igaz ?Érezhetünk és szerethetünk valakit annak ellenére ,hogy nem az akinek addig hittük .Hiszen mi is csak apró emberek vagyunk a nagy semmi közepén ,szabadon de mégis bazárba a saját kis kalitkánkba arra várva ,hogy valaki kiszabadítson minket és elszálljon velünk ,hogy ne legyünk egyedül ...
 A szerelmet nem lehet megállítani még akkor sem ha távolságot állítanak fel neki mert akkor átrepüli.
Az életünk tele van hibákkal és a mi döntésünk ,hogy helyre hozzuk-e őket vagy kihozzuk belőle a legjobbat és éljük ugy ahogy mi akarjuk azzal akivel akarjuk.

S.E.X./Narry/+18.

Első Narry-s történetem *-* remélem nem lett annyira rossz,mit ahogy én azt gondolom ..x"d

Asszem kicsit durva lett *perverz fej* 

-Szia ,Liam vagyok -mutatkozott be a legjobb barátom .

-Ő itt Louis ,Zayn és a szőke itt mögöttem Naill.-mutatott be minket is 

Én mondtam nekik ,hogy ne menjünk oda ,de nem hallgattak rám .Szorosan Liam mögé bújtam és pólóját markolásztam .Anyukám az igazgatónő és elmondta miért rúgták ki Harry-t az elősző iskolájából ,még azt is mondta ,hogy tartsam magam távol tőle .

-Mi a baja a szöszinek ?.-kérdezte mosolyogva .

-Ő mindig ilyen .-mondta Liam .

-Értem.-mosolyodott el Harry -nem kell tőlem félni .-nevette el magát .

Olyan édesen mosolygott és a göndör fürtjei arra késztettek ,hogy beletúrjak.Sokan nem tudják ,hogy a saját nememhez is vonzódóm és szeretném ha ez így is maradna .

Csak Liam-nek Zayn-nem és Louis-nak mondtam el . 

-Miét rúgtak ki az iskoládból ?.-kérdezte Louis .
-Megfektettem az igazgató fiát .-nevette el magát .Mindenkinek kikerekedett a szeme majd folytatta
 -És a matektanáromat Mr Clark-ot .-harapott bele alsó ajkába amitől beleremegett az egész testem .
-É..É..Értem .-mondta Louis kicsit zavartan .
Becsengettek és az óra elkezdődött a nap unalmas szünetekkel és órákkal telt ,amiken csak én figyeltem oda .A napok csiga lassúsággal teltek ,Harry a barátunk lett olyan volt mintha mindig is ismertük volna .Hétvégén együtt mentünk bulizni vagy foci meccset néztünk Zaynnék-nél.
Harry nagyon jóba lett az irodalom tanárral aki történetesen férfi .
Megkérte Mr.Grimmshaw-t ,hogy korepetálja őt ma este ,mivel nem nagyon tud semmit az itteni anyagból.
A tanár úr belement, de nekem nagyon nem tetszett ez az egész . 
-Harry,ne csináld .-mondtam neki miután kiszédelegtünk az iskola ajtaján. Liam és Zayn elmentek és csak Louis maradt velem  ,de ő is csak addig amíg nem jött érte a barátnője .
-Mit ?.-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.
-Tudom mire készülsz .-néztem a szemébe -kiakarod rúgatni magad.!-emeltem fel a hangom.
-Dehogy is én csak dugni akarok .-nevetett édesen .
-Miért csinálod ezt ?.-kérdeztem tőle határozottan .Már nem féltem tőle nem érdekelt anyu és senki ,nem akartam ,hogy kirúgják...
-Egy hülye selejt buzi vagyok és tudod mit ,szarul érzem magam nem vagyok boldog ,Szerelmes akarok  lenni .-jött egyre közelebb és közelebb ,amikor már csak 10 centiméter volt köztünk megszólaltam.
-Én vagyok az igazgató fia ..-hajtottam le a fejemet .
Felnéztem rá és kérdő tekintetével találtam szembe magam .
Hajába túrtam és megcsókoltam habozás nélkül csókolt vissza és keze a fenekemre vándorolt .Abban a pillanatban nem érdekelt ki lát meg .
-Akkor feküdj le velem.!-súgtam fülébe remegő hangon .
Megragadta a karom és a kocsija felé kezdett el rángatni .
-Te megérdemelsz előtte egy randit .-mosolygott miközben beindította az autót.
Nem mondta meg hova megyünk mindegy hányszor kérdeztem vagy mennyire könyörögtem .
A London Eye-nél kötöttünk ki.
-Én erre nem ülők fel !.-jelentettem ki határozottabban mint bármit .Engem biztos nem fog rávenni ,hogy felüljek erre az izére .
-Kérlek az én kedvemért -nyomott egy puszit arcomra .
-Soha-ráztam meg a fejem .
-Akkor ha haza értünk ,durva leszek és fájni fog -fenyegetett meg .Elpirultam ,de még ezzel sem tudott rá venni ,hogy felüljek az óriáskerékre .
-Állok elébe -mosolyodtam el ,bár legszívesebben inkább elmenekültem volna .
Elnevette magát -megfogod bánni .-kócolta össze az amúgy is kócos hajamat .
-Vigyél el enni !-jelentettem ki. Nagyon éhes voltam ..nagyon..de nagyon.
-Rendben ,Nando's megfelel ?.-kérdezte ,mintha a fejembe látott volna.
-Tökéletes .-mosolyodtam el.
Minden olyan tökéletes volt ,az utat végig beszélgettük ,hülyéskedtünk és én egyre jobban megszerettem .
Lassan már úgy éreztem magam mint egy tinilány.
Megjelentek a pillangók a gyomromban és az agyam is összegabalyodott .
-Már nem vagyok éhes mennyünk hozzád .-néztem rá vágyakozva ,pedig kibaszott éhes voltam .Akartam Harryt ,még soha senkit nem akartam ennyire.
-Nyugi eszel és haza viszlek .-nevette el magát .
-Most akarlak .!-emeltem fel a hangom.Már én sem tudtam mit teszek ,nem az agyam és nem is a szívem irányított.
Harry   befordult egy kis útra amit fák vettek körbe .Leállította a motort ,hátrahajtotta az üléseket .Én csak ijedten néztem ahogy mindent elrendez .
-Nem akarok veled lefeküdni ,Niall ..még nem .-ült le velem szembe és megsimogatta  az arcomat .
-Nem vagyok elég jó ?.-kérdeztem durcásan ....miért is akarna engem ??.
-Szeretlek Niall.-mondta és megcsókolt .Szívem olyan hevesen kezdett verni ,hogy azt hittem nemsokára a mentő visz el .
-Én is szeretlek Harry.-mosolyodtam el és vissza csókoltam 
-Csak az a baj ,hogy én meg kibaszottul akarlak .-mondtam gyakorlatilag a szájára ,talán 1-2 centiméter választotta el ajkainkat .
Harry hátradöntött az ülésen és csókolgatni kezdett 

-Akarlak Harry..kérlek -könyörögtem .
-Azt még nem tehetem-mondta miközben levette pólóját.
Megkért ,hogy üljek fel így is tettem.
Kicsatolta a nadrágomat és lehúzta a sliccemet.
Szemembe nézett és megcsókolt 
-Szeretlek .-suttogta ,lehúzta a boxeremet is . 
Puszilgatni kezdte férfiasságomat,hangos nyögéseket adtam ki ,probáltam őket visszatartani ,de nem volt elég erőm .
Aztán egész férfiasságom szájában volt ,a szívem egyre gyorsabban vert ...én ezt nem akartam.Nem akartam ,hogy csak nekem legyen jó.
-Harry ne.-nyöszörögtem.De őt egyáltalán nem érdekelte .
-Szeretlek Harry .-mosolyodtam el amit egy halkabb nyögés követett .
Egyre gyorsabban kezdte mozgatni fejét ,én pedig egyre gyorsabban vettem a levegőt .
Szájában élveztem el ,ami elég undorítónak hangzik főleg ,hogy lenyelte az egészet ...de egyáltalán nem volt az ..kurva sexy volt .
Szemembe nézett és megcsókolt éreztem saját ízemet szájában,hátradöntött és ráfeküdt a hasamra .Láttam ,hogy mosolyog olyan volt mint egy kis angyal aki soha nem tett semmi rosszat .
-Anyu ennek nem fog örülni -nevettem el magam .
-Minek ?.-kérdezte miközben pólómmal játszadozott .
-Hogy együtt vagyunk.!-jelentettem ki boldogan.
-Együtt ?.-kérdezte édes hangon .
-Te és én ,együtt .-simogattam meg arcát .