The Wolverine Love Story .

-Marie Segítenél ? .-kérdezte Logan aki félmeztelenül állt a szobám közepén és a nadrág gombjával szerencsétlenkedett .
 -ez a gomb elég makrancos.- mosolyodott el .Odamentem segíteni neki ,tényleg nagyon nehéz volt begombolni de a kicsi kezeimmel sikerült .Büszkén nézetem fel rá , hogy valamiben jobb  vagyok mint ő még ha ez csak a nadrág begombolás is ...
-Ettől még nem kapsz Oscart ugye tudod ?.-nevette el magát miközben felvett egy pólót is .
Elmosolyodtam és leültem az ágyam szélére .
-Köszönőm ,hogy kiszedted a golyókat belőlem .-ült le mellém az ágyamra  -Hogy háláljam meg ?.-kérdezte kedvesen.
Rengeteg minden kavargott a fejemben amit szerettem volna kérni de a sok dolog helyett csak annyit mondtam "nem kell meghálálni".
-Logan ...-kezdetem bele valami nagyon fontosba ....de nem jött össze .
-Mond csak ..
-még mindig fáj amikor azok az izék kijönnek ?.-kérdeztem félénken ,bár teljesen másra voltam kíváncsi .
-Rohadtul .-mosolyodott el és kiengedte adamantium karmait .
Cseppnyi fájdalmat sem láttam szemében ,olyan könnyűnek tűnt nehéz volt elhinni ,hogy fáj neki .
Hátradőlt az ágyamon ,ami valami furcsa módon nagyon jól esett mosolyra húzódott a szám és csak bámultam ahogy elfoglalja az ágyamat .
-Mi olyan vicces ?.-kérdezte .
-See ...semmi .-dadogtam zavartan és bámultam tovább egyszerűen nem tudtam mást nézni .
Mindig olyan csodálatos és erős vagy csodálatosan erős volt .
Mellette biztonságban érzem magam tudom,hogy minden áron megvéd még ha az életébe kerül is .
-Logan ...-kezdtem bele újra hátha most elég erős  leszek... 
Ő csak csodálatos szemeivel várakozva bámult rám.
Nagy levegőt vettem és összeszedtem minden erőmet ...
-Logan ,miért nem szeretsz engem kicsit másképp ?.
Nem válaszolt semmit csak bámult rám felhúzott szemöldökkel .
Mit is gondoltam ...(?) Csak egy 25 éves buta  kis ember vagyok a sok közül ő pedig száz valahány éves csoda.
Nem tudtam mi lesz most ,féltem a választól....
-Ne haragudj buta vagyok .-ráztam meg a fejem .
-felejtsd el amit ez előbb mondtam .!-jelentettem ki .
-Nem akarom elfelejteni .-mosolyodott el .
Régen láttam már így mosolyogni bár amikor megismertem akkor is morcos fajta volt .Azóta sem ismeri el ,hogy aznap a kocsmában megmentettem az életét .
Rengeteg minden történt azóta ,az eltelt 9 év alatt .
A Professzornak volt egy régi ellenszere a képessége visszatartására ,ezt fejlesztve elérte ,hogy a képességem eltűnjön mintha nem is lett volna és most végre hozzá érhetek ...
-Vadóc ...-kezdett bele édes féloldalas mosollyal .
-igen ?
-köszönöm ,hogy 9 évvel ezelőtt megmentetted az életemet ..-mondta komoly tekintettel .
-Nagyon szívesen .-nevettem el magam ...-tudod Logan én....-kezdtem bele ,de ajkaimat lefoglalták az övéi ,ami ellen semmi kifogásom nem volt így hogy már nem jelentek számára veszélyt.
-Ez volt életem első olyan csókja ahol a fiu nem került kórházba .-nevettem el magam .
Levette a pólóját majd csókolgatni kezdett , olyan érzés volt amikor megkapod azt az ajándékot amire évek óta vágysz ..nem ez még annál is jobb volt .Olyan hirtelen történt minden ,remegő kezekkel értem testéhez annyira boldog voltam ...
-nyugi mondtam már ,hogy nem harapok .-fogta meg remegő kezemet ...
-Amióta megismertelek itt vagy bent .-mutattam egyik kezemmel a fejemre.
-Én inkább itt szeretnék lenni .-tette kezét a szívemre .
Kezeit szépen lassan végigvezette oldalamon megragadta a pólóm végét és megszabadított tőle .
Nagyon szégyellős voltam magamra akartam húzni a takarót de nem hagyta 
-Tudom ,hogy azt mondtam nem harapok ,de mégis fogok .-mosolyodott el csókolgatni kezdte nyakamat miközben hátra felé kezdett dönteni .Néhány helyen megharapott .
-Segítek a gombbal .-csatoltam ki nadrágját remegő kezekkel 
Akartam őt akartam mindennél jobban .....
Minden olyan gyorsan történt mégis minden pillanat tökéletes volt és felejthetetlen ...
Minden érintése ,olyan volt mintha mindig is erre vágytam volna ...nem akartam ,hogy más érjen hozzám csak ő.
Nem tudtam ,jó -e az amit teszünk de azt sem ,hogy rossz ...nem érdekelt senki véleménye ...
A levegő egyre kevesebb lett a szobában amit nagyrészt a nyögéseim váltottak fel még a könnyeim is kijőttek de azok a boldogság miatt .
Miközben én a hátát markolásztam ő a párnát szórta szét karmaival ... próbáltuk vissza nyerni a normális légzésünket ,pár perc múlva ez sikerült is .
-Én nem tudok repülni sem szuper dolgokat tenni nekem már nincs semmi képességem ,biztos ezt akarod Logan ?.-kérdeztem még kicsit mindig lihegve .
-Téged akarlak Marie .-mosolyodott el .