Romeo and Júlia /IanSomerhalder /Demi/Fantasy

Kicsit fura lett ,mert rántót hús sütés közbe írtam ,de azért remélem annyira nem szörnyű .

<3

Túl sokáig maradtam erős és túl nagy falat építettem a darabokban heverő szívem köré ,reménykedve ,hogy az idő majd minden sebet begyógyít ,de itt már a bölcs szavak sem segítenek .Egyetlen egy ember miatt ítéltem el a többit
-Jó reggelt osztály William Somerhalder  vagyok az új irodalom tanár .-lépett be az ajtón a remény ,sötétbarna  haja és kék szemei voltak öltönyt és nyakkendőt viselt .Megkért ,hogy mutatkozzunk be és így is tettünk ,én voltam az utolsó mert a leghátsó padsorban ültem a bal oldalon
-Demetria Lovato vagyok 18 éves ,nincs hobbyim s kedvenc tantárgyam se ...
-Életed sincs .-szólt közbe Taylor amin mindenki jót kuncogott kivéve a tanár urat .
-Hánytatja magát és folyton depizik ....szánalmas .-mondta Kevin is
És ,hogy Marie se maradjon ki .-Vagdossa is magát .!-jelentette ki jókedvűen .
A könnyeim mér belülről mardostak .
Legbelül sikítottam de tudtam , jól nem haja meg senki ha hallanák sem érdekelné őket .
Csak egy porszem vagyok a homokozóban amit elfúj a szél ,teljesen jelentéktelen hiszen még van több milliárd belőle ..miért pont az az egy számítana ? Miért pont én számítanék valakinek ?
Darabokban voltam ,megalázva az élet tönkretett ...
-Magunknak sincs élete ha az övével foglalkoznak .-monda a tanár úr miközben felírta a kötelező olvasmányt a táblára "Romeo és Júlia " ....
-Olvasta már valaki a könyvet ?.-kérdezte még mindig a tábla felé fordulva .
-Én..igen .-tettem fel a kezem , felém fordult és úgy éreztem mindenki engem bámul .
-Tetszett ?.-mosolyodott el .
-Igen .
-Megkönnyezte ?.-kérdezte .
-Nem -mondtam határozottan .
-Ő sosem sír ,nincsenek érzései .-mondta Taylor ...mintha tudna is rólam bármit .
-Igaz ez ?.-jött oda az asztalomhoz Mr.Somerhalder  .
-Csak olyanért sírok aki megérdemli és sosem sírok mások előtt ,csak azok előtt akiket szeretek -magyarázkodtam ,nem akartam ,hogy azt higgye nincsenek érzéseim ...mert igenis vannak csak mélyen elbújtak mindenki elől .
Ez a nap is csak egy tipikus hétfő volt , hely nélkül az ebédlőben ,hosszú unalmas órák és a csipkelődő beszólások .
Túl éltem egy újabb iskolai napot ..
******Másnap Irodalom óra ******
-Elkezdtétek már a könyvet -kérdezte a tanár úr kedves hangon .
Senki sem szólalt meg és ezt mindenki nem-nek vette .
-Akkor álljatok neki ,mindenki vegye elő -utasított minket .-kivéve téged Demetria -indult meg felém .
-Hívjon Deminek .-mosolyodtam el zavartan .
-Rendben ,Demi tud idézni pár sort az olvasmányból .? -kérdezte és csillogó szemeivel bámult rám amikben eltudtam volna veszni egész életemben .
-"Az éj gyertyái leégtek, s a reggel
ugrásra készen áll a hegytetőn. 
Indulok élni. Maradnom: halál."- Dadogtam el a kedvenc soraimat .William nagyon büszke tekintettel méregetett .

Bolintott egyet és vissza sétált az asztalához ..
-Akinek segítségre van szűksége a történethez az jöjjön el hozzám .-mondta miközben írt fel valamit a táblára .
-ide gyertek ,talán otthon leszek mutatott a táblán lévő címre .
Amikor hazaértem ,erős késztetést éreztem arra ,hogy elmenjek mintha nem is én irányítottam volna magamat ,valami azt mondta ,hogy muszáj elmennem.Ledobtam a cuccaimat és már indultam is .Az út nagyon hosszúnak  tűnt pedig csak pár utcányit kellet gyalogolnom de mégis ...
Bekopogtam ,de senki sem nyitott ajtót ...ezét félénken benyitottam .Amit ott láttam teljesen lefagyasztott ,elfelejtettem levegőt venni azt sem tudtam ,hogy kell .
-Ohh elnézést .-törölte le a vért szájáról .Csak bámultam rá hitetlenkedve mintha egy álomban lennék ,nem tudtam felfogni ,hogy a szemem előtt ölt meg egy embert ...
-Akkor bemutatkozom még egyszer .-jött közelebb .-William Shakespear vagyok .-nyújtott kezet ami tiszta vér volt .
Elfogadtam a kézfogást ,nem voltam olyan mint a többi ember ,nem ijedtem meg ,nem féltem tőle .
-Mi vagy te .-kérdeztem miközben végig simítottam arcát ,annyira gyönyörű volt szemei aranybarnák voltak ,szemfogai kivillantak és a vér még mindig folyt az ajkain valami vonzott benne olyan érzés volt amit nem lehet elmagyarázni ,amire nincsenek hasonlataim ,olyan amit eddig nem éreztem .
-Ha elmondom ,kerülni fogsz ? félni fogsz tőlem ?.-kérdezte miközben szemei vissza változtak kékké .
-Vámpír vagy ..és nem félek tőled .-mosolyodtam el .
-Pedig kéne .-húzta ajkait sexy féloldalas mosolyra .Olyan erővel lökött az ajtónak ,hogy azt hittem ketté török ...
Olyan erős volt és csodálatos minden érintése nyomán égett a bőröm.
Amikor megcsókolt a világomban újra fény gyúlt és a falam ketté hasadt a szívem újra szabad lett .
-Fájni fog .-súgta a fülembe ,de nem érdekelt .Olyan volt mintha évek óta  ismerném megbíztam benne .Hittem minden szavának ,de nem kellet volna .Minden túl tökéletesnek tűnt ,tudtam ,hogy nem lehet igaz .Az iskolában titkoltuk ami köztünk van ,de a hetek teltek és minden egyre bonyolultabb lett ,betöltöttem a 19-et és rájöttem ,hogy ő sosem fog öregedni miközben és egyre idősebb leszek. Én nem voltam kész a búcsúra minden olyan gyors volt nem volt időm szeretni ,de ő azt mondta,nem ilyen életet érdemlek és nem tehet olyanná amilyen ő .
-Szóval csak egy játék voltam amíg meg nem untál !-jelentettem ki de inkább hangzott kérdésnek .
-Nem én csak..-kezdett bele .
-Tudod mit ,már megszoktam ,nem kellet volna bíznom benned .-sírni kezdtem .
-Ne sírj ,senki sem érdemli meg a könnyeidet ...
-De te igen .-kezdtem el sírni még jobban
-Miért ?.-kérdezte
-Mert szeretlek ,nem számít hány 100 éves vagy én nem félek a haláltól ...szeretlek .-üvöltöttem  erősen magához ölelt és kinyögött egy -Sajnálom.-ot.
Elment az életemből ,azt mondta minden legyen olyan mintha nem történt volna semmi ...könnyű ezt mondani ,de nehéz tényleg ugy tenni ...mert tehetsz ugy de attól még tudod ,hogy meg történt és minden egyes másodpercét élvezted .Szerettem mellette felébredni ,elmenni vele sétálni szerettem a mosolyát amikor nekem szólt ,szerettem elmerülni szemeiben és most csak itt ülök az órán és bámulom ahogy a táblánál mutogat és magyarázza a Romeo és Júliát .
Haza érve zokogva vettem be magam az ágyamba majd a szekrényemhez siettem ,kivettem pár gyógyszert és pengét ....később egy kórházban ébredtem kikötözve az ágyhoz .

Fehér falak vettek körbe ,olyan kicsinek tűnt a hely ,reménykedtem abban ,hogy meghaltam ...de nem így volt .
-Jól vagy ?.-hallottam meg anyu aggodalmas hangját aki az ágyam mellet ült .
-NEM ..MEGAKAROK HALNI!-üvöltöztem
-Engedjenek el .!-kezdtem el sírva üvölteni .-megakarok halni .
Minden olyan lehetetlen volt ,még meghalni sem hagytak ,pedig én szerettem volna .
-Tűnjetek innen ,hagyjatok meghalni .-kiabáltam az orvosokkal és az ápolókkal ...
Az egyikük egy injekció nyomót a jobb karomba ,bárhogy ellenkeztem nem sikerült mert le voltam kötve .
-Aludj ,kislány.-mondta az orvos ...majd nem sokkal később el is aludtam .
Éjszaka közepén ébredtem meg és szembe találtam magam Williammel ,lett volna hozzá pár mondanivalóm de inkább csak csendben néztem ,a könnyeim végigfolytak az arcomon és égették a sebeimet .
-Mit tettél magaddal ?.-fogta meg a kezem aggodalmasan könnyes szemekkel .
-Ezt te tetted velem !.-jelentettem ki rekedt hangon .
-Hagyj meghalni vagy élni Halott ként .-mondtam halkan .
-Nem hagyom ,hogy meghalj -mondta és közelebb hajolt .-szeretlek -súgta a fülembe és megtette amit mindig is szerettem volna ,örök életet kaptam amit mellette élhetek le  .
És boldogan éltünk amíg meg nem haltunk . ....

x.o.x.-Ronie