2014. június 27., péntek

Warriror /Larry/




Egy kertvárosban nőttem fel ahol mindenki ismer mindenkit  ahol az emberek már akkor tudják mit csinálsz amikor te nem .Mindent tudnak és mindenkiről rólam például azt ,hogy minta gyerek vagyok .Apukám nagyon büszke rám és idilli családként élünk .A szüleim boldogok és szeretik egymást 4 húgom van és egy nővérem .
14.-éves voltam amikor elválasztottak a legjobb barátomtól akkor még nem értettem miért   ma már tudom ,hogy a homofóbia miatt tettek tönkre egy barátságot .Harry titka kiderült és az egész város ezen csámcsogott és azon ,hogy túl sokat van velem .Apuék bezártak a szobámba és Harry szüleit megkérték ,hogy tartsák tőlem távol a fiukat .De én ezt nem akartam ,Harry mellett akartam lenni megakartam ölelni mint régen és hiányzott minden érintése és szava .Napokig nem láttam , nem hallottam hangját , de nem bírtam tovább azóta minden este kiszököm hozzá hallgatom édesen csengő hangját és ölelgetem amíg csak lehet .De az idő túl kevés vele az örökké valóság is egy szempillantás alatt elütne.
-Megint elmész ?.-kérdezte Lottie amikor már fél lábban az ablakon kívül voltam .-Olyan leszel mint ő.-folytatta lehajtott fejjel mintha szégyellne engem .
-Attól mert ő meleg én még nem leszek az .Ő a legjobb barátom és nem számít ,hogy más nekem szűkségem van rá.-válaszoltam nyugodt hangon miközben belülről az ideg tépett szét.
- Szűkséged ?...-nézett fel rám haraggal teli szemekkel  .-Mire?.-jött közelebb és kezével hadonászni kezdett .-az ölelésére?Hangjára?Karjára a a derekadon ?Puha ajkaira az arcodon ?Göndör fürtjeire ahogy beletúrsz ?..-kérdezte ordítva pont azokat amikre szűkségem van .
-Mennem kel.-nem volt kedvem tovább veszekedni ezért elindultam Harryék háza felé és megláttam alakját közeledni felém a sötétben .Minden egyes mozdulata mosolyt csalt az arcomra , futni kezdett és karjaimba vetette magát mint mindig .-hiányoztál Lou.-súgta a vállamba .Eltolt magától így csillogó szemeivel találtam szembe magam elmerültem bennük, nyomott egy puszit az arcomra majd derekamra helyezte kezét és elindultunk a játszótér felé .Beugrottak a szavak aminek Lottie mondott :az ölelésére?Hangjára?Karjára a a derekadon ?Puha ajkaira az arcodon ?Göndör fürtjeire ahogy beletúrsz ?..
Amikor odaértünk a megszokott helyünkre egyből a hintát vettük célba .Rengeteget beszélgettünk elmeséltem neki , a legutóbbi randimat egy Kathrin nevű lánnyal jókat nevettünk rajt majd felhoztam a beszélgetésemet Lotte-val én nevettem rajt de ő komolyan nézett rám.
-Louis ...-nyögte ki nevemet édesen amikor kiszállt a hintából és az enyém elé állt
-Hmm?.
-Szeretlek ..-monda  .Tudtam ,hogy szeret én is szeretem őt a legjobb barátom .
-én is szeretlek .-mosolyodtam el majd vállába ütöttem.
-Nem ....-hajtotta le fejét .-én tényleg szeretlek .-egyre közelebb hajolt láttam szemeiben a félelmet  nem tudtam mire készül .Ajkai egy nagyon rövid időre az enyémre tapadtak inkább nevezném puszinak mint csóknak .-sajnálom ..-mondta ..és ekkor leesett minden .Erősen ellöktem magamtól és ö a földre esett láttam ,hogy fájt neki de egyáltalán nem érdekelt
-Én nem vagyok olyan mint te én nem vagyok buzi .-üvöltöttem le a fejét .
-én sajn...-kezdett volna bele .
-utállak , undorító vagy ,-dobálóztam tovább olyan szavakkal amik örökké megmaradnak .Könnyes szemekkel nézett fel rám  de ez sem tudott meghatni .Amit tett azt nem tudom megbocsájtani .Elfogadtam ,hogy ő ilyen de a szüleim nem fogadnák el ha olyan lennék mint ő .
-Mi történt ?.-kérdezte Lottie amikor az ablakon másztam be könnyes szemekkel .-Hogy-hogy ilyen hamar vissza jöttél és miért sírsz ? Bántott ?Mondott valamit ?..-kérdezgetett aggodalmasan .
Mindent elmeséltem neki ő volt az egyetlen akiben megbíztam aki meghallgatott .
-Lou....-kezdett bele mintha azt várná én mondjak valamit .
-Soha többé nem akarom látni .-jelentettem ki pedig nem így gondoltam .Tudtam ,hogy szűkségem van rá nélküle olyan mintha csak félig lennék önmagam mintha fél ember lennék .
Két hét elteltével sem kerestem és ő sem engem .Lottie azt mondta ,hogy bele fogok örülni ha nem láthatom  , pár napja már nem is eszem és alig alszom .Az ágyamban fekve azon agyaltam ,hogy nem kellet volna vele  ilyen gorombának lennem .Hiányzott.Látni akartam .-utállak , undorító vagy .-hangzottak le a fejemben amiket mondtam neki .Ő nem tehet arról ,hogy belém szeretett .Tudtam ,hogy most utál engem az utcán még köszönni sem szokott és inkább Zayn-nel és Liam-el log minden nap . A játszótéren is láttam őket a hintánál ugy tűnt nagyon élvezi az új barátai társaságát .Zayn és Liam össze vannak nőve pont mint és Harryvel .Felreppentek olyan pletykák is miszerint Nick-től  aki most költözött ide elég sokszor látják kimenni  Harryt reggelente .Lementem a konyhába és anyu és a barátnői pont róluk beszélgettek .
-Ez a Harry sosem fog megváltozni .-jelentette ki a számomra ismerős asszony de a nevét ne kérdezzétek.
-Nick egyedül álló 29 éves férfi Harry még csak egy 18 éves kisfiú aki azt sem tudja mit akar az élettől és meg sem próbál normális ember lenni -mondta anyu.
-Orvoshoz vagy Pszichiáterhez kéne vinni Harry-t majd ott meggyógyul .-mondta Liam anyukája .
-Vagy csak jól meg kell verni és megtanulja a rendet .-szólt közbe apu aki a kanapén ülve egy sörrel a kezében foci-t nézett ..Megelégeltem az egészet fájt hogy bántják azt akit szeretek és nem bírtam tovább .
-Harry nem beteg ! Ti vagytok azok .! Harry tökéletes ugy ahogy van és nincs semmi közötök az életéhez .-ordítottam rájuk .Meglepett tekintettek néztek rám mint akik még nem láttak embert .
-Ne védd azt a kis buzit fiam .-mondta apu .Bennem minden harag összegyűl és kiakart törni de ekkor megéreztem Lottie nyugtató érintését vállamon .Miatt nem estem neki apunak és küldtem el mindenkit .Miatta nem üvöltöttem mindenkivel .Hogy mernek ilyet mondani Harryre ?.Sírva rohantam fel a szobámba és becsaptam az ajtót olyan erősen ahogy csak tudtam az egész ház beleremegett .Bezárkóztam és  a párnáim közt sírtam egész éjjel .Minden tökéletes lenne ha akkor nem lököm el magamtól Harryt. Teltek a napok és a pletykák körbejárták az egész várost .Anyu barátnői elhíresztelték  a kis akciómat gondolom már Harry is hallotta Liam anyukájától .
Minden éjszaka amit nélküle kellet töltenem üres volt és álmatlan .Lottie és a többi húgom nagyon aggódtak értem a nővéremet Nadiat  ez sem érdekelte nem is várom el tőle a sajnálatot , de a szeretetet igen .
-Gyere enni kincsem .-hallottam meg anyu hangját miközben gyenge kezeivel az ajtómat ütögette .
-Nem vagyok éhes .-válaszoltam , de a kijelentésemet korgó gyomrom cáfolta meg .
Anyu benyitott és leült mellém az ágyra vártam ,hogy lerángat az asztalhoz de nem tette .
-tudom ,hogy Harry-vel régen  jóban voltatok , de meg kell értened ,hogy ő már nem az aki volt .
-miért miben más ?-kérdeztem .
-homoszexuális .-mondta ki olyan nehezen minta a szó hallatán mindjárt elhányná magát.
.-Igen ?..De engem ez a homoszexuális tesz boldoggá miatta mosolygok reggelente .és tudod miért ?..mert minden este találkoztam vele azóta is már 4 éven keresztül..és tudod miért vagyok most ilyen ?-mutattam magamra .- ..azért mert ő nincs mellettem ..-meglepetten és csalódottan nézett szemeimbe .
-de ugye nem .....-kezdett bele .
-mi az ?.-kérdeztem rá mert láttam nem akarja befejezni a mondatot .
.-De ugye nem történt köztetek semmi?.-kérdezte lehajtott fejjel majd reménykedve nézett rám .
-Nem ..-mondtam mire hallottam ,hogy meg könnyebbült és arcán a vonások is lágyabbak lettek
.- de baszottul szeretném ,hogy történjen .-jelentettem ki mosolyogva mire erős pofont éreztem meg arcomon de ezen is csak mosolyogtam .Már én sem értem mit miért teszek .
-Holnap beszélek Anna-val , soha többé nem fogtok találkozni .-pattant fel mellölem .
-Felesleges .Harry utál engem ..-mondtam és újra könnyes lett a szemem .
Anyu kiment és nagy nehezen rávettem magam ,hogy felhívjam Harryt..Nagy levegőt vettem és megtettem.
-Mit akarsz  ?.-hallottam meg haraggal teli hangját .
-Szi..szia...én csak beszél..ni akarok veled.-dadogtam össze vissza a torkomban csomó a gyomromban pillangók voltak és a szívem is majdnem kiugrott a helyéről
-Mit akarsz  ?.-hallottam meg haraggal teli hangját .
-Szi..szia...én csak beszél..ni akarok veled.-dadogtam össze vissza a torkomban csomó a gyomromban pillangók voltak és a szívem is majdnem kiugrott a helyéről
-Hallgatlak .
-Találkozzunk ....kérlek .
-Rendben -felelt nyugodt hangon .
-Akkor megyek is .-mosolyodtam el és kinyomtam a telefont mielőtt meggondolhatná magát .
Kimásztam az ablakon szokásomhoz híven  de még csendesebben mint eddig valaha .
Elindultam Harryék felé , amikor megláttam nagyon megörültem , nem tudtam nem mosolyogni .
Megállt előttem ...nem ölelt ..nem puszilt ..meg .
Akkor megteszem én !
Odamentem hozzá és erősen magamhoz szorítottam majd puszi helyett egy csókot nyomtam édes ajkaira amiknél jobban nem vágytam semmire .
Amikor visszacsókolt nagy kő esett le a szívemről és olyan boldog voltam mint még soha ,azt akartam ,hogy mindenki tudjon rólunk .
Én csak vele akartam lenni ...
-Szeretlek Harry .!-mondtam ki hangossal .
-Én is szeretlek .-mosolyodott el miközben könnyek folytak végig az arcán .
-Sajnálok mindent amit mondtam .
-Semmi baj .-ölelt magához szorosan .


-

2 megjegyzés:

  1. Nagyon megható volt ez a történet, imádtam!
    Az olvasókat nem ér megríkatni. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon köszönöm és örülők ,hogy tetszett ..:D

      Törlés