1.rész ./Broken /Tom Hiddleston /

Túléltem az első napot .Rengetegszer mondtam ,hogy "jól vagyok" ,de egyiket sem gondoltam komolyan .De szerencsére senkinek sem tűnt fel .Ha valaki megkérdezi "hogy vagy ?" igazából nem is kíváncsi a válaszra ,egyáltalán nem érdekli .
Félek attól ha egy pillanatra is engedném ,hogy boldog lehessen a világom újra össze dől és építhetem újra a kis falamat ....Sötétedéskor indultam haza a barátaimtól ,a lámpák fénye pislogva világították a járdát amin akármennyi ideig mentem mindig olyan volt mintha egy helyben mennék .
Minden olyan volt mint egy rossz horror filmben ahol én leszek az áldozat ...de teljesen mindegy mert a saját magam áldozata vagyok azáltal ,hogy  én vagyok én .
Már csak haza akartam jutni valahogy , akárhogy .
Csak mentem előre ,már nem érdekelt a sötétség nem számított semmi , csak haza akartam érni .
Sosem akartam ennyire otthon lenni ,de most sem az vezérelt ,hogy a szüleim semmit mondó tekintetét bámuljam hanem az ,hogy végre aludhassak .
A kutyák ugatni kezdtek és a szívem majdnem kiugrott a helyéről a lámpák már több helyen nem is égtek  nagyon féltem .Futni kezdtem előre jól tudtam ,hogy sok erre felé a rossz ember akik csak bántani tudnak és bármire képesek .Itt nőttem fel és gyűlölőm ,mindig akartam valaki lenni valaki aki nem itt él olyan ember akinek van esélye arra ,hogy valaki lehessen  ha itt maradok egy senki leszek pont mint a családom és az ismerőseim .
Én nem akarok ilyen életet nekem álmaim vannak amikért harcolni fogok mert megtanítottak ,hogyan kell .
Régen minden nap egy harcosnak éreztem magam amikor lefeküdtem tudva ,hogy túléltem még egy itthon töltött napot .
Már hat évesen az ajtónak  háttal hallgattam a családi vitákat , befogtam a fülem és üvöltve sírtam .
-Mindjárt vége ...vége lesz ..mindjárt .-suttogtam magamnak ,hogy csak én halljam meg .
Nem akartam mást csak eltűnni ,elmenni .
Én sosem akartam hercegnő lenni , nem akartam nagy házat , sosem akartam ezeket .
Minden egyes pillanat örökkévalóságnak tűnt az életemből .
Sosem voltam az aki lenni szerettem volna .
Egyre lassabban kezdtem futni miközben a levegőt egyre gyorsabban vettem .
Alig kaptam levegőt ezért megálltam  térdeimre támaszkodva lihegtem .
-Jól van kisasszony ?.-hallottam meg egy kedves,aggódó  férfi hangot a hátam mögül .
-Persze .-feleltem még mindig fuldokolva .
Megfordultam és az irodalom tanárommal találtam szembe magam .
Aggodalmasan tekintett rám ,zöldes kék szemeit megcsillogtatva amitől még jobban nem kaptam levegőt .
Ő volt az egyetlen jó dolog a mai napban és talán az egész életemben .
Első sulis nap volt ráadásul Hétfő , de amikor belépett a terembe még a nap is szebben kezdett sütni és minden olyan egyszerűnek tűnt .
-Haza kísérhetem Jane ?.-kérdezte kedvesen . Csak bólintottam egyet  , nem volt semmi ellenvetésem .
Elindultunk mutattam az utat miközben jelentéktelen apróságokról beszélgettünk , rengetegszer megnevettetett ami elég nehéz ...
Már nem féltem mellette valahogy biztonságban éreztem magam ,talán azért mert ő felnőtt 33 éves férfi én meg csak egy 16 éves kislány vagyok  aki nem tud semmit az életről .
-Itt is vagyunk .mondtam és megálltam felé fordulva .
Csodálatos szemeivel végig nézett rajtam és tekintete nyomán égett a bőröm miközben a hideg is kirázott .
Nyomott egy puszit a homlokomra ,amit nem tudtam mire véljek .
Nagyon meglepett ,fel sem fogtam mi történik .
-Akkor majd holnap  irodalmon !.-mosolygott édesen ,intett egyet és el is tűnt.Egy ideig figyeltem egyre kisebb és halványodó alakját a sötétben  , majd nagy veszekedést hallottam meg ami a házunkból jött .
Nagy levegőt vettem és a legrosszabbra felkészülve rontottam be a házunkba .
-Nem jövők vissza ne várd !.-üvöltötte apu ahogy csak kifért a törtkán , feje már vörös színt vett fel ,de nem hagyta abba .-Soha többé ne keress .!-mondta kicsit nagyobb hangerővel  mintha az előző nem lett volna elég hangos .Felkapta a bőröndöket és kiviharzott az ajtón mindenféle köszönés nélkül .
Anyu zokogni kezdett , bár szerintem nem a szomorúság hanem a düh miatt .
-Mi történt ?.-kérdeztem határozottan .
-Mást szeretek .-nyögte ki anyu és a könnye még jobban megeredtek , sosem láttam még ennyire sírni.
-Ki az ?.-kérdeztem miközben megsimogattam a vállát  és másik kezemmel könnyeit törölgettem ,teljesen feleslegesen mert mindig jött helyettük egy újabb .
-Tom -jelentette ki .-a ta ...tanárod -dadogta két szipogás között .
Rám nézett és amit akkor a szemeimben láthatott az a csalódás és a fájdalom lehetett ,mert pontosan így éreztem .
Felfutottam a szobámba nem akartam ,hogy síri lásson ,nem láthat gyengének .
Becsaptam magam után az ajtót és bezárkóztam , lefeküdtem az ágyra és hagytam ,hogy a könnyek amik eddig belülről mardostak tegyék a dolgukat .
Csak probáltam lélegezni .
Csak probáltam kitartani .
Mert én építettem ezeket a falakat és most végig nézhetem ahogy leomlanak .
-Elvesztettem mindent .-súgtam magamnak a párnába .
Abban a pillanatban amikor anyu kimondta "a tanárod " a szívem megállt és a rajta lévő repedések még nagyobbak lettek akkorák amiket már nem lehet meggyógyítani.
Miért pont a tanárommal csalja meg aput ?
Miért pont Tommal ?
Bántottak már meg engem ennél jobban is ,de már túl sokat szenvedtem túl sokáig voltam erős .
Csak bámultam a plafont üres volt és fehér ,láttam egy pókot ami szépen lassan ereszkedett le a hallóján ,pont mint ahogy én ereszkedtem térdre a világnak ,szépen lassan megtörtem ....
A tudta ,hogy holnap iskola és elkerülhetetlen a találkozás a tanár úrral összecsavarta a gyomromat és a szívemet .
 Nem hittem el ,hogy vele nevetgéltem .meséltem neki magamról , megpuszilt és közben az anyámmal kitudja hol ,mikor és kitudja mit csinált .
Nem akartam elhinni azt hittem ez csak egy buta álom ,pont mint mikor a nagyi meghalt , nem fogtam fel azt hittem ez nem a valóság és még hetekkel későbbi is vártam ,hogy végre megszólaljon az ébresztő idegesítő hangja és felébredjek .
Reggel arra a hangra ébredtem és lecsaptam magam mellöl az ébresztő órát egész este nem tudtam aludni ,mert csak Mr Hiddleston járt a fejemben .
Elvégeztem a reggeli teendőimet , össze dobáltam valami reggelit és elindultam az iskola felé .
Elment előttem a járdán egy fekete kiscica
-Remek !.-jelentettem ki szemforgatás közben ...és abban a pillanatban elkezdett esni az eső .
Megállt mellettem egy fekete Range Rover , nem volt ismerős nem  értettem miért állt meg  ,de nem futottam el .
-Elvigyelek Jane ?.-kérdezte az autó sofőrje aki nem más volt mint a drága  irodalom tanárom .
-Nem kell ..köszönöm .-feleltem lenézően .Elindultam előre ,de ő nem adta fel lassan kezdett menni mellettem .
-El fogsz ázni ..-mondta aggodalmasan .
-Nem érdekel.
-Meg fogsz fázni .-nyaggatott tovább .
-Az nem a maga gondja .!-fordultam felé és megálltam ,mire ő is leállította álmaim autóját .
-De anyukád nem fog neki örülni ha megfázol.-rázta meg a fejét .Elmosolyodtam és abban a pillanatban minden kezdett összeállni ...csak azért volt velem kedves ,hogy megszeressem ,pedig ha tudná mióta szeretem teljes szívemből ....
-Anyu többi szeretője is ezt mondja .-hajoltam be a lehúzott ablakon .Kinyitottam az ajtót és beültem mellé .
-Nah mi lesz ?.-kérdeztem mosolyogva .Arca teljesen lefagyott nem tudta hova tenni ezt az egészet .
Nagy nehezen végre elindultunk , alig lehetett látni valamit a zuhogó esőtől .
Leromboltam azt ami a falamból maradt  ,most már mindenki bánthat ,de azt vissza adom .
"Lökj meg és én visszalökök .."
Megbántott én is megfogom .
A nap lassan telt unalmas órákkal és túl rövid szünetekkel .
Negyedik órám volt irodalom amin aludtam , egyáltalán nem figyeltem oda.
Tavaly ez volt a kedvenc tantárgyam talán a tanár út érdeme ....de most már ez sem érdekel .
Aludtam hiszen miatta töltöttem ébren az éjszakát .
Alig vártam ,hogy vége legyen  a napnak és haza mehessek a kis rejtekhelyemre , ami a szobám .
Amikor hazaértem lefeküdtem az ágyra és eszembe jutottak azok az apró dolgok amik erőssé tettek .
Ha meg is akarok halni akkor is erős vagyok mert van erőm ahhoz ,hogy megragadjam a pengét és megsebezzem magam ,megfogjam a gyógyszert és bevegyem mindet .
Erős vagyok ,mert azzá tettek a fájdalmak erős mert annak  kell lennem a falaim nélkül is .
Erős ,mert nem féllek sírni .
Ha vaki megbánt azt nem felejtem el , mert aki egyszer megteszi megteszi még százszós .
Feküdtem az ágyon a gondolataimba meredve és az emlékek közt kutatva .
-Kincsem .-hallottam meg anyu hangját
-gyere le .-kopogott gyenge karjával hármat az ajtómon .
-Nincs kedvem !.-jelentettem ki fáradt hangon .
-Itt van Tom .-mondta halkan ,el sem hittem ,hogy ezt mondta ..nem fogtam fel .
-Nem értem .-morogtam .
-Tom Hoddleston .-mondta ki hangosabban
A szívem összeszorult a falam maradék darabjai leomlottak a szívem repedései ketté hasadtak olyan volt mintha egy láthatatlan kéz fojtogatna és nem hagyna kinyögni egy szót sem ....