van az úgy...

Van az úgy amikor a szívnek már elege van és a fájdalom az egyetlen érzelem amit képes érezni.
Minden más érzelem elhalványul és eltűnik mint amikor esik az eső de amikor reggel kimész már csak nedves a föld ,de nem marad az sokáig mert a nap felszárítja és olyan lesz minden mintha nem is lett volna.
Jó lenne néha ugyanazt a a pillanatot átélni és pár pillanatot elfelejteni...
Jó lenne ha minden olyan lenne mint ahogy szeretnénk,minden olyan szép lenne.
Jó lenne ha azt szerethetném akit.
De én már nem tudok szeretni,mert minden egyes bennem lévő érzelem a fájdalom és a bosszú...
Sokszor eltúlzok pár dolgot és többet látok egy cseppnyi érzelemben mint bárki más.
Nekem a szeretlek azt jelenti, hogy szeretlek míg másnak csak egy szó olyan mintha azt mondanák "sajt", nekik csak ennyit jelent ez a szó.
Sokan játszanak az életemmel és néha amikor áram szünet van sírva rogyok össze, mert tudom pár perc és újra egy játék leszek.
Olyan mintha egy bábu lennék akit kedvük szerint rángatnak egy kötélen, néha azt kívánom, hogy az a kötél bárcsak a nyakam köré tekeredne és addig fojtogatna amíg meg nem szűnők létezni.
Voltak álmaim és nagy terveim azt mondták nem fog sikerülni én azt mondtam "ezek az én álmaim"...de ezk az álmok lassan elütnek és én nem fogok értük kapálózni,mert le vannak kötve a kezeim és semmi erőm harcolni tovább .
A harc néha harci sebeket hagy maga után és rajtam már hagyott párat, de még nem eleget ahhoz, hogy többé ne bántsam magam.
....csak ülök itt a semmi közepén és hallgatom mások "lovestory"-ját és azon agyalok "hol van az enyém?"
Kétségbeesetten keresem a szerelmet, hogy végre érezhessek is és ne a múltban éljek.
Már rég a múltban ragadtam és nem tudok tőle szabadulni, nem tudom elfelejteni azt a sok könnyet.
Az emberek ítélkeznek ha egy kicsit más vagy mint ők ...de ők nem is ismernek.
Vannak akik ugy bánnak velem mint cigarettával ...
akkor használnak amikor szomorúak majd eltaposnak és elővesznek egy másikat.
Mindig eltaszítottam magamtól azokat akik szerettek, mert nem hittem nekik.
Nem vagyok képes felfogni ha valaki szeret engem ,mert én nem szeretem magamat.
Mindig azt mondják ,hogy senki sem tökéletes ,de nekem minden ember az csak velem van a baj.
Sokszor szinte már nem bírom az emberek közelségét, mert idegesítenek ....
Zavar ha levegőt vesznek zavar ha megmozdulnak ...zavar ,hogy élnek és az is zavar ,hogy élek.
Néha csak veszem a levegőt és arra gondolok "miért teszem?"
Minek vegyek levegőt ha az élet minden mást elvesz tőlem?
Minek éljek ha minden körülöttem már rég összedőlt ??
.....és rá kell jönnöm,hogy az élet egy játék amit addig játszani kell amíg ki nem írja "Game Over"