I'm Dreamer./Hugh Jackman/

-Apu, miért nem veszel nekem csokit ?.-érdeklődtem a kiskutya szemekkel, mert bizonyított tény ,hogy mindig mindenféle esetben beválnak.
-Mert nem egészséges.-mosolyodott el.
-Deborra drágám, hoznál ide almát ?.-fordult anyu felé aki csak elmosolyodott és a kishúgommal a karján elindult a gyümölcsök felé.
-Nah milyen csokit szeretnél ?-súgta oda amikor anyu a halló határon kívül volt.
-Olyat -mutattam az Oreos kekszek felé.
Ő pedig levette és eldugta a zöldségek és a liszt közé.
Anyu nem sokkal később vissza is ért az almákkal és betette a bevásárló kocsiba.
-Apu , apa !- kiabálta lelkesen Ave a húgom.
-Igen ?-fordult felé apu.
-Hol van Oscar ?-húzta fel a szemöldökét a barna hajú kislány aki még csak 3 hete a húgom, de olyan mintha már az elején itt lettem volna vele.
-Megkeresem- rakd le Avet Deborra -fogd meg apu kezét-mosolyodott el majd elindult a játékok felé, megkeresni az elkóborolt fiút.
Én csak mosolyogva sétáltam mellettünk és boldog voltam, mert olyan emberek vettek körbe akik szeretnek és semmiféle körülmények közt nem bántanának engem.
Amikor haza értünk és kipakoltuk a cuccokat anyu észre vette a csokit.
-Hugh Michael Jackman! -mondta apu nevét dühösen majd felemelte az Oreos kekszemet.
- Ő volt-mutatott felém Hugh.
-Nem igaz-tettem magam elé védekezően a kezemet.
Deborra csak elnevette magát és oda adta a kekszemet.
-Örülök, hogy itt vagy velünk .-nyomott egy puszit az arcomra.
Olyan volt mint egy angyal aki képes megvédeni a világ minden rossz dolgától...
Boldognak érezem magam ...
Nincs annál jobb amikor egy gyerek szülei szeretik egymást, nekem ennél több nem is kell.
-Na gyere prücsök -kapta fel Avet Hugh -megyünk tanulni .-mosolyodott el.
-De nem akarok -nyöszörgött a kislány aki talán nem is tudta mennyire szerencsés, hogy ilyen szülei lehetnek.
-Mi pedig sütit fogunk sütni -vett elő egy tálat Deborra.
Majd elkezdte készíteni a tésztához valókat.
-Deborra...-kezdtem bele.
-Igen kincsem ?-mosolyodott el.
-Szólíthatlak anyunak ?-hajtottam le a fejemet.
-Persze kicsim- mosolyodott el kedvesen, minden olyan tökéletesnek tűnt ...túl tökéletesnek ahhoz, hogy igaz legyen.
Amikor végeztünk a sütéssel mindenki kapott a sütinkből és meg is lettünk dicsérve.
A régi szüleim sosem mondták, hogy ügyes vagyok sosem dicsértek meg semmiért ...
Néha azt hittem, hogy egy álomban éllek egy rettenetesen hosszú rémálomban és felébredek ...de sosem tettem abban az álomban éltem és csak álmomban voltam boldog.
-Minden rendben Ronnie ?-jött oda Hugh és mélyen a szemembe nézett.
-Minden túl tökéletes -kezdtem el sírni.
-Ezt mégis,hogy érted ?-jött oda Deborra.
-Szeretlek-futott oda Ave és megölelt.
Régen a húgaim sosem öleltek meg és nem mondták, hogy szeretnek talán azért mert nem is szerettek.
Rettenetes volt az életem minden akkor kezdett elromlani amikor a szeretlek is hazugságként kezdett hangzani.
-Hiányzik az igazi családod?-kérdezte Oscar.
-Azt hiszem...-gondolkodtam el.
-Nem!-jelentettem ki egyértelműen.Mindig menekülni akartam, már 10 évesen elterveztem ,hogy Londonban fogok élni, mert oda ha akarnának sem tudnának utánam jönni.
Mindig arról álmodtam, hogy ha kinyitom a szemem akkor máshol ébredek fel vagy inkább nem is ébredek fel.
Míg más lányok hercegnők akartak lenni és verseket akartam írni ...
Mikor mások anyák napján verset mondtak mindenki előtt, én a mamámnak írtam egy verset és elmondtam neki az ágy mellet ő pedig könnyes szemekkel megölelt és azt mondta szeret.
Amikor mások már bulikba jártak és a mamámhoz jártam ki a temetőbe minden este.
Beszéltem egy földkupachoz és egy kereszthez, imádkoztam egy istenhez akiben nem is hiszek.
-Gyere menjünk -fogta meg a kezemet Deborra, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.
Elindultunk a nappali felé majd leülünk a tv -elé.
Rengeteg minden eszembe jutott még abban a pillanatban.
Például az emberek a régi életemből akiket megszerettem és életben tartottak.
Volt az a lány aki azt mondta "nem halhatsz meg" azt hiszem pont ezért nem haltam meg.
-Milyen filmet nézzünk ?-kérdezte Hugh.
-Vasember! Vasember! -üvöltözte Ave.
-Thor!-jelentette ki egyértelműen Oscar.
-Akkor legyen az X-men - tette be a filmet Hugh.
-Kelj fel-hallottam meg egy hangot a semmiből.
-Ti is hallottátok? -kérdeztem a békésen üldögélő családomat.
-Ébredj fel!-hallottam meg még egyszer azt a hangot.
Gyorsan Hugh nyakába ugrottam és sírni kezdtem.
-Viszlát Ronnie- mosolyodott el.
Minden elhomályosodott és a végén már csak a feketeség maradt.
Pislogtam párat majd kinyitottam a szememet és letöröltem a könnyeimet.
-Jó vagy ?-kérdezte anyu.
-Álmodtam-mosolyodtam el.
-Ne sírj -vette fejem az ölébe és elkezdett simogatni.
-Én mindig itt leszek neked -motyogta.
-Nem kell félned.
Néha az a legrosszabb az álmokban, hogy soha nem válhatnak valóra de néha jobb ha csak álmok maradnak....