Directioner story kb 20 év múlva.
Forever!
Az emberek minél jobban megbántanak annál távolabb kerülnek tőled .
Ők próbálnak téged tönkretenni ,pedig ha tudnák ,hogy mennyit szenvedtél és nincs már mit összetörni benned ,mert minden remény ami volt elszállt és minden szeretett semmivé lett .
Amikor a legjobb barátodban sem bízhatsz meg teljesen amikor tudod ,hogy neki nem jelentesz annyit mint neked ő ...amikor csak állsz és sírva hallgatod a szüleid veszekedését akkor jössz rá ,hogy te nem ide tartozol .
Én sosem találtam a helyem mindig messzire akartam menni ,hogy ne kelljen látnom a kétszínű embereket akik "szeretnek ".
Mindenki azt hiszi ,hogy nem törhetsz meg gyermekként mert akkor még kicsi vagy és nem értesz semmit ..pedig én már akkor darabokban voltam .Minta a fájdalom apró szilánkjai álltak volna bele a szívembe és egy láthatatlan kéz fojtogatott volna minden egyes nap ..sikertelenül .
Vannak emberek akik túl korán mennek el ,pedig még szűkségünk lenne rájuk ...hiányzik a nagymamám ,hiányzik ,hogy elmondja mennyire szeret és büszke rám ,érte tettem mindent érte vagyok most itt de ő már nincs itt nekem .Vele nőttem fel apám helyett apám anyám helyett anyám és barát helyet barát volt .
Én nem akarok már semmit ,csak örökre kicsi maradni ,nem akarok felnőni és megöregedni nem akarok megváltozni ,de nem számít én mit akarok magammal ha mások miatt változom meg és előjön az aki mindig is voltam ,az akivé tettek .
Igazából nem is tudom ki vagyok és..mindenki próbál megváltoztatni olyanná tenni amilyennek ők akarnak látni én már nem emlékszem ki vagyok vagy ki voltam .
Nem vagyok más mint egy elcseszett ember egy elcseszett életben amit végig kell szenvednem ,mert ezt kaptam.
Lehetsz te bármilyen erős magaddal szemben gyenge vagy mint egy kis porszem amit elfúj a szél .
Egyetlen egy homokszem vagyok a nagy világban amit sosem járhatok be ...nincs elég időnk mindarra amit szeretnénk .
De én csak egy dolgot akarok megköszönni neki.
Én csak ezt akartam ....
De az idő eltelt az évek elszálltak és minden ment a maga megtervezett rendjében .
Sosem akartam felnőni de sikerült .
Most itt állok könnyes szemekkel 35 éves fejjel énekelve a Dianat az One Direction emlék koncertjén .Nem így akartam látni őket először ...nem ugy ,hogy ez legyen az utolsó is .
-Anyu ,ne sírj kérlek .-nézett fel rám a kisfiam Kevin .
Letöröltem a könnyeimet és néztük tovább a koncertet .
-Köszönöm ,hogy itt vagytok nem is tudom mit mondhatnék .-hallottam meg Harry idősödő hangját .
-Imádunk titeket .-ordította bele a mikrofonba Niall .
Újra sírni kezdtem ekkor már Zayn is felfigyelt rám ,szemei még mindig olyan fényesen csillogtak ,mint akkor amikor beléjük szerettem .
Zayn odajött hozzám ,de ekkor megszólalt a kislányom .
-Ez a bácsi az aki a faladon van ?.-nézett fel rám Diana kérdő tekintettel .Én csak bólintottam egyet ,mire Zayn könnyes szemekkel elmosolyodott.Én csak látni akartam azt a Zaynt akit az X-factorban ismertem meg azt az one Directiont akartam akik akkor voltak ...de ahogy engem őket is megváltoztatták az emberek ..olyanná tették őket akik mindig is voltak .
Huh, ez nagyon megható volt, az eddigi legjobb...
VálaszTörlésImádtam, gratulálok!